Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-12-15 / 10. szám
10 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ vén magyarázunk valamit. Van eset, midőn, ha helyesen járunk el, a gyermek ki tudja valaminek a fogalmát magyar nyelven fejezni, de anyanyelvén nem. Nem tudom elképzelni, hogyha valaki nem ilyen formán jár el magyarnyelvi tanítása közben, hogyan boldogulhat a Il-ik osztályban, a hol a gyermeknek már könyvön kívül is kell tanulnia és a hol a beszéd- és értelemgyakorlatok tanítása nem szoritkoz- hatik szükebbkörü anyagra, hanem mindent kell értenie és tudnia a növendéknek. Bozga Miklós. OTTHON. Visszaemlékezések. Irta: Marosán János. Tanítói pályám kezdetén ketten kerültünk arra a vidékre tanítóknak, illetve kántortanhóknak: Antii, volt osztálytársam és én. Együtt 'képesitlöztünk s képesítő után többé nem találkoztunk, csak most, legelső rektoriánk elfoglalásakor. Miután szomszédos községekben laktunk, természetesen végtelenül örvendtünk, hogy a véletlen úgy összehozott bennünket életpályánk kezdetén is. E kedvező helyzetet fel is használtuk alaposan s gyakori vendégei voltunk egymásnak. Ilyenkor aztán kettecskén szőttük a tervéket. várakat építettünk, terveztünk, gyönyörű álmokban ringatóztunk. Elképzeljük, hogy i világitó raklyakKai be fogunk világítani a sötétségbe mely népünket nyomja, a nép szereíete, ragaszkodása, tisztelete naggyá, becsűitekké tesz majd bennünket!... Bohó álmok, csalfa képek, szép virágos tervek, hogy szét fősz- lotniaaolk I El tehet képzelni, hogy egy 19—20 éves fiatal ember, ki csak az imént rázta le magáról az iskola porát, mikor megjelen az élet mezején, hogy önállóan gondolkozzék, cselekedjék, mi minden tervet képes felállitfani. Ilyenek voltunk mi is. Szép jövőt Festettünk magunknak. A kiviteli szerepeket, erőnkben bizakodva, egyedül magunknak tartottuk fenn. Azonban nem csak terveztünk, de dolgoztunk is. A* el$ő
