Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-12-15 / 10. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 —«irvi ..... — Ä mi iskoláinkban szintén egyik nevelési eszköz az ének, vagyis inkább annak s nem tantárgynak kellene lennie. De hagyjuk most, álljunk meg ott, hogy az általános fogalommal kifejezve a zene, oktatás tárgya iskoláinkban. S hogy valamit jól megtanuljon a gyermek, arra kedvének kell lennie. — Mondom, kedvének az oktatott tárgy, mint ilyen iránt. Most azt emlitém, hogy dalolni szeret a gy ermek; de az iskoláztatás céija nemcsak az, hogy értelmetlenül dudorésszon, hanem, hogy úgy tudja énekelni dalát, a hogy azt kell, fejlessze halló érzékét, Ízlését, mert hiszen a dalnak egyúttal az Ízlésfejlesztőjének is kell lennie.; A zene toegkedveltetését pedig nagyon előmozdithatnók azzal, ha a gyermeket az olvasókönyv által megtanítanék arra, honnan eredi a dal, hogyan fejlődött a dalköltészet, minő alkalmazást nyert a régi és az uj népeknél, kik azok, a kik a zenét művelték? Minderről semmit sem találunk az olvasó-könyvben. Pedig a zenének is meg vannak a maga hősei. Sőt nem egyszer karöltvel átjuk győzni a dalnokot a harcoló hőssel, a ki megkapja a kis olvasó-könyvben is dicsőítő sorait ~ Tehát teljesen helyes az a követelés, hogy újabb irodalmunk nagyságai kellőleg s a gyermek nyelvén méltatva legyenek az olvasőkönyvfekben; mert az olvasókönyvnek feladata, hogy ne csupán az ismeretekben, dé a hazai irodalomba is bevezessék a gyermeket. Ha tehát az irodalomnak és irodalomtörténetnek helyet sürgetünk az olvasókönyvekben, nem szabad testvérjükről, a művészetről sem megfeledkezni Szükségesnek, a művelődés szempontjából elengedhetetlenpek tartjuk, hogy a gyermekkel megismertessük hazai zeneművészetünk negyságait, úgy mint például a hírneves festőket vagy szobrászokat is, annál inkább, mert sok olva ókönyvben idegen művészekről találunk életrajzot vagy egy-egy adomát. A gyermek mindjárt jobb kedvvel fogja tanulni a dalt, melynek szerzőjéről tudja, hogy kicsoda. Gondoljon csak mindenki, a ki hivatva lesz az olvasó-könyvek szerkesztése fölött döntő bírálatot mondani, gondoljon visZ- sza saját gyermekkorára: nem szavalta-e vagy olvasta-e szívesebben azt a költeményt, melynek szerzőjéről tudta, hogy kicsoda?
