Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-06-15 / 6. szám

8

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

— Mit csinál ez az asszony? Mi titkos, csudás asszony az én feleségem.

Gyermekeink a legcsinosabban, a legtisztábban jártak a községben. Mikor nőni kezdettek ... az asszony valóságos szabó- műhelyt rendezett be lakásomon. Minden darab ruhát ő varrott. Még a cipész is összecsapta a kezét, hogy ért a tanitóné-asszony az ő mesterségéhez.

ügy elnéztem ezt a csudás asszonyt.

Én sokszor már pihentem. Ő foltozott, mosott, rendezte, vasárnapra, ünnepre a gyermekek fehérneműit, ruháit.

Minden boldogsága, minden öröme, reménye és vigasztalása ott termett, ott virult, ott gyümölcsözött — az otthonban, családi tűzhelyünkön.

Büszke volt reám. Hivatali dolgaimba nem avatkozott. De azért egy lépést se tehettem, hogy szellemét magam mellett ne éreztem volna. Sose volt jelen ha döntenem kellett, ha nyilvánosan felszólaltam, ha nehéz ügyeket oldottam meg . . . azért mindig láttam arcát, helybenhagyó vagy elégedetlen vonásait. Hallottam hangját csengeni. Sirni, örülni, parancsolni, engesztelni, vigasztalni.

Ez volt ő nekem. Lelkem lelke. Szivem rokon fele.

És ha felöltözött ?

Tudjátok-e ti, a hiúság vásárainak divatcikkei, hogy mi az egyszerűség ?

Maga a szépség !

Az én Esztikém 'állandó divatja volt az egyszerűség, De milyen egyszerűség !

Az én Esztikémnek állandó hangulata volt — a derült élet- filozófia . . .

Sokszor csüggetegen érkeztem haza. Várt. Sokáig várt. Aztán leült mellém. És csendesen, vigyázva kezdette beszédét:

— Ládd-e a világ olyan, mint a tükör. A tükör minden emberre a saját arcképe jelzésével tekint vissza. Nézz belé mogorván, fanyar, vigasztalhatlan tekintet vetődik vissza. Nevess rajta ! És vele! És akkor vígnak fog tetszeni.

— Édes kis okos teremtésem, öleltem, csókoltam. És köny- nyeimen átragyogott a boldogság mosolya.

És rendben volt minden. És ha minden, de minden mo-