Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-06-15 / 6. szám

górva, szomorú, szemrehányó volt körülöttem, az én Esztim arca mindig derült maradt.

Negyven esztendőn keresztül !

Még az utolsó években is sokszor úgy tűnt fel előttem, mintha első éves házasok volnánk. Takaros, tiszta és üde leányasszony. Egyszerű kis pongyolában és főkötőjében csak oly csinos volt, mint mikor egy-egy kirándulásra kicsipte magát.

Most is előttem áll. Szép fején túrba módra csavarodott kendője ... és úgy szőtte, fonta, építette az én tűzhelyein boldogságát.

* * *

A fiatalok, az uj nemzedék sokszor kérdezi:

— Hogy tudtak a mi tanítóink megélni ? Gyermekeket nevelni. És milyen gyermekeket? Abból a keserves, napszámos fizetésből.

Hát megmondom! írjátok fel öcséiin, jegyezzétek fel a tanítók élete történetének lapjaira.

A jó, a hű, az egyszerű nők tették lehetővé ezt a csudát!

A házias, az otthont szerető, a gyermekekért rajongó, a férfi munkáját megértő — nők. Tanitó-nők.

%'

tanügyi értesítő 9

VEGYESEK.

Előfizetőinknek, munkatársainknak és kollegáinknak a hosszú, fárasztó tanév végével botdog, kedélyes szünidőt kivánánk.

Miniszteri köszönet. A közoktatásügyi miniszter Lessenyey Ferenc dr. pápai praelátus, kanonok, egyházmegyei tanfelügyelőnek, aki .a szatmári róm. kath. tanítóképző intéíet gyakorló iskolája fejlesztésének céljaira tizenkétezer koronát adományozott, elismerését és köszönetét nyilvánította.

A szatmári rk. püspök a „Tanítók Házáért". Dr. Boromisza Tibor szatmári róm. kath. püspök ami internátusunk számára a múlt hónapban 25Ü K.-át volt szives adományozni, mely kegyes