Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-06-15 / 6. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ hónapban hozták volna e törvényeket, a tanitók fizetését meghatározó részét már revízió alá kellene venni s a mai életviszonyoknak megfelelően módosítani. De tekintsünk el ezúttal a fizetésünk rendezésétől és maradjunk meg a miniszter ur részéről is égető sürgősnek minősített lekbérrendezésnél. Itt is, az égetően szükséges rendezésnél, még csak az ígérgetésnél tartunk, holott Magyarországnak minden állami tanítója holt bizonyosra vette, hogy a f. évi költségvetés keretén belül lakbérünk rendezve lesz. Szó sincs róla. Még jövőre is csak költségvetésben elő van irányozva segély címen. Hát ez meg mi? Igazán az ilyes dolog csakis a tanítókkal történik meg. Miért segély címen és miért csak ott, ahol a lakbér nyomasztóan nehezedik a tanítóra?Hiszen mindig azt kértük és kérjük most is, hogy ne koldus alamizsnát, borravalót adjanak a tanítóknak, hanem rendezzék végre lakbérüket a többi áll. tiszviselőkéhez mérten. Avagy a tanítónak nem kell lakni tisztességes lakásban, az huzza meg magát családjával egy ólba, vagy menjen ki a tanyára? Hiszen, ha egy szobás, konyhás lakást bérel az ember mesébe illő árakat kérnek érte; de most már vegyünk egy 5-6-7 tagból álló családos embert, hogy zsúfolja össze, különösen télen, éjjel családtagjait egy szobába?! Hiszen ez merő képtelenség. Ez közegészségügyi merénylet egy család ellen, melyért még a hatóságokkal is meggyül az embernek a baja. Ha pedig 2 szobás lakást bérelünk, szeretnők látni, hogy egy majdnem 40 ezer lakással bíró városban, mint Szatmár-Németi, azért a 420 koronáért, mely ma lakbérünket képezi, ma a város belterületén, hol kap két szobás és mellékhelyiségekkel ellátott lakást ? Sehol. De hát mit beszélünk? Tudja azt mindenki, a városi hatóságok épp úgy, mint a kormány, hisz a többi állami tisztviselők kivétel nélkül előre is mennek magasabb lakbér fizetési osztályba, csak mi, áll. tanitók, nézzük megszégyenülve, hogy mily mostoha gyermekei vagyunk az államhatalomnak, mily lekicsinyelt, lebecsült, semmibe vett szegény existenciák vagyunk, hogy a tanítói karnak csak akkor dobnak valamit, mikor már restéinek 3 .
