Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-06-15 / 6. szám
4 tanügyi értesítő nem adni. Ennek a szép állapotnak különben mi vagyunk az okai. Nem becsüljük meg egymást, nem ismerjük meg egymást. Nem az egyesülésre, hanem a széthúzásra törekszünk. Egész tanéven át dolgozunk, úgyszólván csak a mindennapi kenyérért s mikor a magunk s családunk helyzetének javításáért küzdünk, nem hallgat reánk senki, nincsen mellettünk s ügyünk mellett senki, vezetőink a „vérből való vérek“ félrevezetnek bennünket. Ezt látva ellenségeink (vannak szép számmal) reánk csapnak és mi széthullunk a hányán annyifelé, mint az ol- dot kéve. De hát Így van az, már a régi bölcsek megmondták: „Ouem Dii oderunt, docientes faciunt.“ OTTHON. Az öreg tanítónk naplójából. .. Irta : Bodnár Gáspár. — A „Tanügyi Értesítő“ eredeti tárcája. — Régi, elsárgult papirosok, Írások közt kutatok. Egyszer csak felragyog a tekintetem. — Ez az! — Ezt keresem én már régen. A mi öreg tanítónk naplóját. Miér’ mer azér’, hogy tudtam az ő naplójáról. Miér’ mer’ azért’, hogy tudtam róla: ő olykor-olykor félrevonul. ír. És szeméből ilyenkor a papirosra csöppen-koppan egy-egy öreg könnycsepp. — Ez az! Ezt keresem én. Mert nem mutatta senkinek. Nem beszélt róla soha senkinek. De én tudtam, hogy ir. Naplót ir. Önéletrajzot ir. Hogy nem a nagy világnak, nem a piacnak ir. Önmagának ir. Önlelke szükségéből, megkönnyítéséből ir. Oh, az lyen Írások szoktak igazán őszinték, igazak lenni. — Ez az. Ezt kerestem én. Ezt az elsárgult papirost a mi öreg tanítónk rengeteg Írásai közt.
