Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-06-15 / 6. szám

2

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

ki közöttünk. Ezt nem nem csak Magyarország egyes tankerületeire lehet mondani, hanem országszerte. Hiszen maga Dr. Balogh Jenő kultuszminiszteri államtitkár f. hó 8-án az országházban elmondott szűz beszéde folyamán elismerte, hogy a magyar tanítóság kitartóan karolja fel az üdvös népművelési és paedagogiai eszméket s országszerte igyekeznek azoknak érvényt szerezni. Igaz, ezt mondta. De olyasmit is mondott, melyből az ember, a tanító, azt érti, hogy, először a magyar tanító nem reagál Juriga Nándor tót nemzetiségi képviselő beszédére, nem helyesli a nevezett képviselő politikai álláspontját, másodszor azt érti a beszédből, hogy a tanítói kar meg van elégedve jelenlegi anyagi helyzetével. Ami a beszéd értelmének első részét illeti az államtitkár ur helyes véleményen van s mi is azonosítjuk magunkat b. véleményével, de a mi a második részt illeti, ebben az államtitkár ur tévedésben van. A tanítóság egyáltalán nincs megelégedve anyagi helyzetével, erről meggyőződést szerezhetett bárki már abból is, hogy a mióta köztudomású lett a miniszter urnák a kultusztárca költségvetése elején elhangzott expozéja, melyhez a tanitóvilág legszebb reményeket fűzött s amely ismét csak Ígéretet hozott, a napi sajtó hasábjain nap-nap után hangzott fel a jajszó, a panasz, a segélykiáltás a tanítók ajkáról az ország minden részéről. Tévedés volna talán azt hinni, hogy a napi lapokban elhangzott jogos alapos panaszkodás csak azok panasza, keserve, a kik tollat ragadva a nagy nyilvánosság elé hozták nyomorúságos anyagi helyzetünket. Nem, ez a jogos panasz mindnyájunké, azok akik papírra vetették, azok csak képviselik a nyomorgó, mellőzött s kevésbe vett szegény tanítóságot.

Gróf Zichy János kultuszminiszter expozéjában oda nyilatkazott, hogy az 1907. év XXVI és XXV11. törvénycikkeket most máris revidiálni nem látja szükségesnek. Igaz, normális körülmények közt nem is kellene, de az életviszonyok annyira megváltoztak, hogy tekintve azt a nagy drágaságot, mely reánk nehezedik, tekintve úgy a ruházati, háztartási és élelmezési téren mutatkozó szokatlan áremelkedést, ha nem 1907. évben, de a múlt