Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-01-15 / 1. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 30. f. Hosszú szavak az olvasókönyvből. 31. f. Két tagú szavak szótagokra. 32. f. Három tagú szavak szótagokra. 33. f. Négytagú szavak szótagokra. 34. f. Hosszú szavak szótagokra az olvasókönyvből. 35. f. írjuk szótagokra a következőket: adó. idő, óra, fiú, hiúz, erdő, kötél, kender, ablak, tábla, lámpa, kiabál, énekel, István, Ernő, Endre, Pongrácz, hattyú, asszony, korcsma, pondró. 36. f. Szótagoljuk a következőket: elüt, felad, megint, kétujju, szétoszt, vasajtó, rézüst, legerősebb, galambszárny, rongyszedő, igazság, ijedtség, madzag, dombsor, könyvfedél, széparcu, kilencágu. Miután a növendékek a magyar beszéd hangjait megismerték, a betüalakok és szavak leírásában, a szótagolásban s a szavak megszakításában kellő gyakorlatot szereztek, áttérhet a tanító növendékeivel a mondatok ismertetésére, mert akkor már kellő ismeretek birtokában vanak ahhoz, hogy rövidebb mondatokat leírjanak De mindjárt az év elején mondatok íratásával, sőt még éppen egy elbeszélés másolásával kezdeni a nyelvtanítást a II. osztályban, mint azt a felvett tankönyv teszi, elhibázott dolog; mert lehetséges, hogy egykét jobb tehetségű gyermek kielégítő munkát tud felmutatni, de a növendékek nagy részének annyi hiba van az írásában, hogy a javítás lehetlenné válik s az írásaik külalakja is sok kívánni valót hagy maga után, mint a fentebbi feladatok íratása közben a tanítónak lépten-nyomon alkalma nyílik arra, hogy növendékét írni is tanítsa. A mondatok szerkesztésére vonatkozólag az iskolai feladatok vázlatok összeállítását, — mi talán eddig is unalmas volt, nem folytatom, de kívánatosnak tartom, hogy a tanító a mondatok értelmezésével, felismertetésével huzamosabban időzék s növendékeivel kellően megértesse, hogy a beszédnek mindig értelme is van ; ha össze-vissza mondunk szavakat, az nem beszéd, az értelmes beszédben mindig valakiről vagy valamiről van szó, mindig valakiről vagy valamiről mondunk valamit, s ezt mondatnak hívjuk. A szavak csak akkor alkotnak mondatot, ha azt is kifejezik, vagy megmondják, hogy kiről vagy miről van szó, és azt is, hogy mit mondunk a szóban levőkről. A mondatok leírására vonatkozólag célszerűbbnek tartom a következő tudnivalók betanítását: A mondatok leírásánál a következőkre ügyeljünk: 1. az első hangot nagy betűvel kell irni; 2. minden hangot a maga betűivel kell leírni; 3. minden szót külön kell irni; 5. a mondat végére pontot kell tenni. Magára a könyvre vonatkozólag el kell ismerni, hogy módszeresen van megírva, annyira módszeresen, hogy a módszeres eljárás megenni látszik a lényeget. Tartalma itt-ott mégis hézagos, pl. az írásjelek ismertetésénél a pontról megelégszik annyival, hogy pontot teszünk a mondat végére ; arról, hogy a rövid hangok jelölése, a címek, felírások, a rendes címek után s a rövidítéseknél
