Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910-11-15 / 9. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

5

Az emberi alkotások folyton tökéletesedtek, a régieket újak váltották fel; az egykori elvek, vélemények megváltoztak, de azért mindig újat csak a természet tanít, melynek „szavát az Isten tartja fönn!“ Régi ez a könyv, azért foglal annyi egyszerűt, de szépet magában; és hatalmas ez a könyv, azért tanít oly igazán.

És tanítsunk mi is igazán. A könyv „ABC“-jére tanítsuk meg valóban és behatóan a gyermeket. E könyvben tudja össze rakni a betűket szókká s e szókból alkosson mondatokat, kerek egészeket. — De hisz’ a régiek is bennt éltek a természetben, — mondhatná valaki — ők is lapozgatták évszázadokon keresztül ezt a könyvet, ők is olvastak, sőt határozottan tanultak is ebből a könyvből és mégis sok időn keresztül alig látszott hatás. Igaz! — Az emberek ősidőktől fogva szívesen éltek a természetben; nézték azt, csodálták hatalmasságát, de nem szemlélték. Olvastak e könyvből, de ők csak szóképeket raktak össze. A szöveget tanulták, de nem értették.

Mi nem nézni, de szemlélni tanítsuk meg a gyermeket. Nézni tudja ő már a természetet — hisz’ benne él — de szemlélni nekünk kell megtanítanunk. Szemléltetnünk megvizsgáltatnunk kell vele a természetet úgy, hogy tiszta kép maradjon vissza lelkében mindenről, amit látott. Úgy kell szemlélnie a természetet, hogy megtalálja azt a kapcsolatot, mely őt a természethez fűzi. A természetet tökéletesen szemügyre venni, annak titkait kutatni szokja meg a gyermek és lesz számára egy kutforrás, honnan oly cseppeket meríthet, melyek a szellemi élvezeteket, az öntudatos életet és igy a boldogságot szerzik meg számára. S ha ezekre tanítjuk a gyermeket, magunkkal szemben is hasznos cselekedetet végzünk, mert szociális munkánkat sok tekintetben megköny- nyitjük.

Tanítsuk tehát arra a gyermeket, hogy a legtöbb szemléltető képet a szép és tökéletes természetben keresse.

De hogyan tanítsuk? Vigyük ki őket minnél gyakrabban a szabadba, — a szabad természetbe!

(Nagybánya.)

Krizsán P. Pál.