Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-04-15 / 4. szám
80 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Befejezésül megemlíti, hogy a fiukézimunka Európa legtöbb államában rendes tantárgy s hogy Amerikában, Ausztráliában sőt Japánban is szeretettel karolják fel. E munka szerzője tömör rövidséggel adja elő mondanivalóját. Sajnos, nagyon keveset tart célszerűnek elmondani. Ha hiba a bőbeszédűség, mikor nincs mit mondania az írónak, hiba a rövidség is, mikor a tárgy alapos megvilágítása a cél. Nyelvezete folyékony, tömör, mondatszerkezetei jók. Egy helyen ezt a szót használja: „hátráztatás.“ Lehet ez provincialismus, de mindenesetre rossz szó. Összegezve a dolgozatokról mondottakat, véleményünk az, hogy a „Munkásság az élet sója“ jeligéjű dolgozat az Egyesület kívánalmainak megfelel s igy a kitűzött díjra érdemes. E munka felülhaladja a másik kettőt alakilag s tartalmilag. Nem absolut becsű irodalmi mű, de Egyesületünk se irodalmi társaság. Máskülönben is ez a kifejezés „absolut becsü“ nagyon relativ. Nem is szabad nekünk ilyen hangzatos szóhoz ragaszkodnunk. — A „Petőfi-társaság“ legutóbbi gyűlésén Herczeg Ferenc elnöki megnyitójában kijelentette, hogy nekik nem költők nevelése a céljuk. Hát nekünk pedagógia irók nevelése a célunk? Elégedjünk meg azzal, ha kitűzött tételeinket az általunk megszokott irói mérték szerint dolgozzák ki. „Mindeneket megpróbáljatok s ami jó, azt megtartsátok“ jeligéjű munka dicséretre érdemes. Ha szerkezetében az általánosan elfogadott beosztást megtartja s ez alapon részletesebben tárgyalja a tételt, az első dolgozatnak erős ellenfele lett volna. „A fiukézimunka nem tantárgy, hanem módszer“ jeligéjű dolgozatot is dicséretre ajánljuk, sőt ha szerző gondolatait egy kissé jobban megrostálja s rendszeres alakba foglalja, jutalmazásra méltó munkát produkált volna. Szatmár-Németi, 1910. évi jan. 15.-én. Neubauer Elemér. Papp János. * * * Alulírott, mint a tanítóegyesület által kitűzött pályakérdésekre beadott dolgozatok egyik bírálója a legjobb akarattal s az ügy szeretete által vezetve, tisztemben a következőkben jártam el. A tanítóegyesület pályatételül azzal a feltétellel, hogy irodalmi becsü munka jutalmaztassák, két kérdést tűzött ki. Az egyik: „A fiukézimunka tanítására fordított idő- és pénzáldozattal arányban állanak-e a gyakorlatban elérhető etikai és pedagógia eredmények, a másik: „Az együttes tanítás (koedukáció) előnyei és hátrányai“ című tétel volt. Az első kérdésre három, a másodikra két dolgozat érkezett be, melyekről az alábbi tárgyilagos véleményemet mondom el. A fiu-kézimunka tárgyalását célzó három dolgozat közül a
