Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-04-15 / 4. szám
76 tanügyi értesítő előnyeit, úgyszintén hátrányait s miután az utóbbiakból többet tud felmutatni, következésképen a fiúk és leányok külön tanítását fölébe helyezi a koedukacios rendszernek. A szerző idevonatkozó nézetét a következő vélemény-nyilvánítás fejezi ki a legmarkánsabban: az emberiség fejlődésének öröktörvénye szempontjából nem az a fontos, hogy fiuk és leányok külön vagy együttesen részesülnek-e nevelésoktatásban, hanem az, hogy egyetlen lelkes lény se legyen a kultúra sáncain kívül helyezve. Ily oldalról vizsgálva a kérdést, jogosultnak mondja szerző a koedukációt és minden oly helyen, ahol pénzügyi okok akadályozzák a fiuk és leányok elkülönített oktatását. Ilyszerü a szerző eszmemenete. Vagyis megmarad az arany középidőn s nem ragadtatja magát szélsőségekre. Ez a higgadt, józan ítélet, logikus gondolatmenet képezi — véleményünk szerint — ezen pályamunka legerősebb oldalát. A dicséretben nem fukarkodtunk, de viszont az észlelt hibákat sem hallgatjuk el. Szenzációs jelentőségűnek nem tartjuk e dolgozatot, de a vicinális tanügyirodalmi mértéket mindenesetre megüti. A pályadij szerény volta a kívánalmakban is mérsékletre int, éppen azért nem vártunk akadémia-képes művet, de mégis szerettük volna, ha több utánozhatással, több oldalról megvilágítva, nagyobb lendülettel tárgyalta volna szerző a kérdést. Szerző csupán paeda- gogiai s didaktikai nézőpontból foglalkozik a témával, holott az együttes tanítás eredményének a társadalomra való jó, vagy rossz hatását kellett volna kimutatnia, mert a kérdés súlypontja itt keresendő. Miután az együttes tanítás Amerikában az egész vonalon évtizedek óta általánosítva van, a mutatkozó jelenségekből — jószemü ember — ma már megállapíthatja, hogy vájjon kivánatos-e az együttes tanítás propagálása, vagy egyszerűen tűrnünk kell azt mint szükséges rosszat? Az amerikai tanügyi s társadalmi viszonyok ismertetése számos önálló, vagy átültetett műben forog manapság közkézen. Ezen munkákból menthető adatok teljes mellőzése — az együttes tanítás kérdésének tárgyalásánál — szerző részéről nagy hiba volt. Azon okból, hogy bírálatunk túl hosszúra ne terjedjen s hogy bíráló társunk elől a hozzászólás lehetőségét el ne zárjuk, a további részletezést mellőzzük s áttérünk a második számú pályamunka ismertetésére. E mű olvasása közben sajnálattal konstatáltuk, hogy szerzője nincs tisztában koedukáció szó jelentésével, ami kitűnik a következő hibás meghatározásból: „Együttes tanításnak (koedukáció) az oly tanítást nevezzük, melynél a tanító a tanítványoknak egy-egy csoportját egyszerre, nem csak egy időben, hanem egészen ugyanazon tanításban részesíti. Ennek ellenkezője a magán, vagy egyéni tanitás, melynél a tanító minden egyes tanítványával külön-külön foglalkozik, teljesen alkalmazkodván ennek egyéniségéhez.“
