Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-04-15 / 4. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 75 tének igazgató-választmányában úgy szintén a minisztériumban is megnyugtató szolgálatokat fog tenni a tanügy embereinek. Tömörüljünk! Bírálóbizottsági jelentés. Mielőtt a kezeinknél levő pályamunkák részletesebb taglalásába bocsátkoznánk, előzetesen jelezni kívánjuk, hogy részünkről nem szándékozunk szigorú kritikát gyakorolni a beérkezett dolgok felett, mert — véleményünk szerint — a mindenáron gáncsoló, korholó bírálat nem alkalmas arra, hogy a tanítóegyesület tagjaiban a pályatételek iránti érdeklődést, ily irányban való vállalkozást s munkakedvet felébressze és fokozza. Tulszigor alkalmazása deprimáló, elriasztó hatást eredményez s ezzel legfeljebb azt érhetjük el, hogy a kitűzött pályakérdések meddők maradnak, ami pedig nekünk célunk egyáltalában nem lehet. A tanitóegyesületi életnek egyik igen fontos ágazata az aktuális, vagy nagyobb súllyal biró tanügyi kérdéseknek pályamunkák utján való gondos letárgyalása, megvitatása, hogy egyesületünkben e téren is eleven, lüktető vérkeringés induljon meg. Ezen célt fogjuk szolgálni, amikor az alább ismertetendő pályamunkák értékének elbírálásánál szándékosan kerüljük a tulszigort. I. „Az együttes tanítás (koedukáció) előnyei és hátrányai“ cimü pályatételre — a kitűzött határidőn belül s az alakiságok szabályos betartása mellett — két dolgozat érkezett be az egyesületi elnökséghez. Az első számú pályamunka jeligéje: „Nő és férfi“, a második számú dolgozat jeligéje: „Legyen tanításunk korszerű s neveljünk az életre“. * A sorrendet betartva először az első számú munkáról mondjuk el véleményünket. Általánosságban szólva, ezen pályamunka szerzője eléggé természetes észjárással és világos okfejtéssel tárgyalja a tételt. Előadja a szerző, hogy az együttes tanítás előnyei nem oly nagyjelentőségüek, hogy azokért érdemes volna a fiúk és leányok külön tanítása ellen irtó háborút kezdeni. Viszont az együttes tanítás hátrányai sem annyira liátborzogatók, hogy ezen tanrendszert véglegesen elitélhetnők. A szerző maga nem rajong az együttes tanrendszerért, de túlságosan nem is kárhoztatja azt. A kitűzött tétel kívánalmaihoz híven elősorolja az együttes tanítás
