Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-03-15 / 3. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 55 vására maga menjen ki a mezőre dolgozni, szántani vetni, vagy tanítási idő alatt csak felügyelni is, hanem igenis értem a gazdálkodási rendszer, vetésforgó megállapítását, a gazdálkodás vezetését, irányítását. * A napokban olvastam egy statisztikai kimutatást, mely 60 évre visszamenőleg összehasonlítja hazánk agrikulturáját a nyugati államok földmivelésével, s azt az elszomorító tényt konstatálja, hogy 60 évvel ezelőtti vezető mezőgazdasági viszonyaink teljesen visszafejlődtek, s ezen a téren is messze elmaradtunk a nyugati szomszédjainktól. Hatvan évvel ezelőtt a magyar föld legjobb volt egész Európában s még szeszélyes időjárású években is többet és jobbat hozott mint a német, angol és francia föld dús esztendőben. Ekkor még Európa éléstárának nevezték Alföldünket. Hozzánk jártak me- zőgőzdaságot tanulni az angolok, németek, franciák és amerikaiak. Ekkor ugyanis még csak a nép és a talaj természetes gazdagsága dolgoztak, vagyis csak természeti kincsekben gazdag talajunk és földmivelő népünk Európában páratlan muukaszeretete és szorgalma kelt versenyre a világgal. A gép és természettudományi termelés fölforgatta az ugar- tartásos és tanyarendszerü világot. A mezőgazdaság szakemberei megállapították a módszereket, melyekkel a terméketlen rossz talaj átalakulhat jó talajjá, a növénytenyésztés és kiválasztás segítségével pedig kitűnő gabona, répa és burgonya fajokat neveltek, úgy, hogy egész országok alacsony nívójú mezőgazdaságát magasra emelhették. Az igy megállapított legjobb módszerek ugyanis a nyugati államokban a legeldugottabb falvakba is eljutottak és gyakorlati térre vitettek át. Nálunk azonban megmaradt a módszer, megmaradt az örökös szemtermelés, amely búza, rozs vagy zab és ugar egymásutánjából áll. Földünk az egyoldalú kihasználás folytán elvesztette kitűnő termékenységét, népünk buzgóságát pedig az amerikei kivándorlás és a szociálisták tanítása rontván meg, hajdan vezető agrikulturánk az utolsó helyre szorult. De mindennél meggyőzőbben beszélnek az alábbi számok, melyek Ereky Károly „A modern mezőgazdaság“ c. tanulmányából valók: Egy hektárföldről: az összes bevétel, összes kiadás, tiszta jövedelem A Dunántúl 143 K 120 K 23 K A Magyaralföldön 208 „ 150 „ 58 „ Sachsen-Weimárban 578 „ 496 „ 82 „ Brandenburgban 612 „ 460 „ 152 „ Tehát mig nálunk 23 és 58 K. között változik egy-egy hektár föld tiszta jövedelme, a nyugati országokban 82-152 között.
