Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-03-15 / 3. szám
56 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Amennyiben pedig a kiadások nagyobb része a munkásoknak jut, tehát az országban marad, ezzel is sokkal nagyobbá válik a hozambeli különbség. Ezen változtatni kell, mert ha a mi maradiságunk, a mi nemtörődömségünk továbbra is fönnmarad, ha gazdálkodásunkat nem tesszük az egész vonalon belterjesebbé, úgy mind lejebb és lejebb szorulunk az államok versenyében s aluszékonyságunknak anyagi romlásunk leend következménye. Minden ember, aki csak kissé is jártas a gazdálkodás elemeiben, belátja a jelenlegi rendszer tarthatatlan voltát. Az állam is elkövet mindent, milliókat és milliókat áldoz egyes minta gazdaságok fenntartására. Ezen mintagazdaságok azonban csak a közvetlen környezetre vannak befolyással, s a többi vidéken folyik minden a régi módon. A gazdasági oktatásról szóló uj törvényjavaslat is ezt célozza, de mivel mintagazdaságok csak nagy községekben vannak tervbe véve, (800 négyszögöl földön nem lehet mintagazdaságot szervezni) kis községekben nem lesz az elmélet gyakorlatilag bemutatható. É nélkül pedig vajmi keveset ér az elmélet. Hiába bizonyítjuk ugyanis be a legfényesebb logikával az okszerű gazdálkodás jobb jövedelmezőségét, hiába nyerjük meg a tanulók értelmét ezen gazdálkodási mód javára, mindez nem sokat ér. Amint hazamegy a gyermek az iskolából, s ha csakugyan meggyőztük őt, s ha van benne elegendő érdeklődés, otthon elmondja apjának, hogy pl. a tanító ur azt mondotta: az őszi mély szántás olyan jót tesz a földnek mint egy trágyázás, amennyiben az eddig még ki nem használt első réteg jön felülre, hol azt a téli fagy, hóié földolgozza, alkalmassá teszi a növényi fölhasználásra ; az apa erre elmosolyodván, oda veti, hogy az könyvből való gazdálkodás s aki a könyvet irta soha sem szántott-vetett. Amint ebből is látjuk, a pusztán csak elméletre alapított gazdasági oktatás vajmi keveset ér. A gazdasági szakoktatásnak első sorban a felnőttek, a gazdák meggyőzésére kellene irányulnia, mert ha a gazdák látják be a belterjesebb művelési módok előnyeit, úgy azt gyakorlatban is alkalmazhatják azonnal. Ezt a célt szolgálná, ha minden községben volna egy-egy kis minta gazdaság, ahol nemcsak a tankötelesek, hanem a felnőttek is tapasztalhatnák a szakszerű gazdálkodás jobb jövedelmezőségét, természetes, ennyi gazdaság létesítése, szakemberrel való ellátása, az azokra való felügyelet óriási anyagi áldozatba kerülne és éppen e sok költség miatt nem is volna keresztül vihető. Most lép azután előtérbe a tanítók gazdálkodása. Hisz majdnem minden felekezeti iskolában van tanítói, kántori föld, de meg a felekezettől átvett állami iskoláknál is van iskolai törzsva- gyont képező földterület. Ezen földbirtokok többnyire tagban és a faluhoz közel terülnek el. Mindezen tények nagyon alkalmassá teszik a tanítói földeknek egy-egy kis mintagazdasággá való fej-
