Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-03-15 / 3. szám
54 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Az idézett törvény kimondja, hogy az összes rendes szolgálati évek beszámíttatnak a fizetési igény megállapításánál annak a tanítónak, akit átvesz az állam az iskolájával együtt; mig aki 1907. évi julius hó elseje után saját kérelmére megy át az államhoz, annak bűnhődnie kell! Szomorú dolog, de igy van. Ha valakit kineveztek 1907. junius hó 30-án 11 rendes szolgálati évvel saját kérésére állami tanítóvá, rögtön kap 1600 koronát s négy év múlva 1800 koronát. Mig ha a jelzett törvény életbelépte után csak egy nappal is lett saját kérésére kinevezve, ugyanannyi szolgálati év mellett még öt évig kell 1000 korona alapfizetésen tengődnie. Mert csak akkor kap többet e törvény életbelépése után a saját kérésére kinevezett állami tanító, ha az előző állomásán dij- levelileg több fizetése volt biztosítva. De az eltöltött szolgálati évek igy is elvesztek a magasabb fizetési fokozat megállapítása szempontjából örökre. Miért ez a fizetési különbözet állami tanítók közt: igazán nem értjük? Miért kell a törvény utján a haza érdekében becsülettel eltöltött szolgálati éveinket elveszítenünk? A dolog megfoghatatlan előttünk, de azért nem zúgolódunk, mert hisszük, hogy vezéreink megfogják tenni illetékes helyen a szükséges lépéseket, hogy az 1907. évi XXVI. t.-c. 4. §-a c) pontja módosíttassák s a saját kérésére kinevezett állami tanító is hasonló elbánásban részesüljön fizetés szempontjából, mint aki az iskolája államosítása folytán lett állami tanítóvá. Reményünkben nem is csalatkozánk, mert Torontálmegye lelkes tanfelügyelője a jelzett megye alispánja utján ily értelemben már is megtette felterjesztését a kormányhoz. Vajha a kibontott zászló minél előbb babérokat arathatna! Barazsi József. A tanítók gazdálkodásáról. Sokan, nagyon sokan kárhoztatják a tanítók gazdálkodását és oly működésnek Ítélik, mely talán lealacsonyítja a tanitói állás méltóságát. Sőt sokan azt tartják, hogy a melyik tanító gazdálkodik, az nem is lehet jó tanító, aminthogy két urnák nem szolgálhat az ember. Én pedig ezzel ellenkezően a tanítók gazdálkodásának fontosságáról, messzire kiható jelentősegéről kívánok e cikkemben szólni. Előre bocsátom és hangsúlyozom, hogy én e gazdálkodás alatt természetesen nem olyanforma gazdálkodást értek, hogy a tanító maga étesse, itassa jószágait, avagy, hogy a tanító az iskola ro
