Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910-12-15 / 10. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

15

csak egyik másik kollegánk elmaradott özaegyének nyújtjuk segítő jobbunkat, de gondoljuk meg, hogy mi is azon sorsra jutunk, nekünk is lesz özvegyünk, nekünk is lesznek árváink, kik köny- nyes szemekkel, hálatelt szívvel fogják a „köszönöm“ szót el- rebegni.

(Kapnikbánya). Likker Ödön

OTTHON.

Felolvasás.

Irta és a nagykárolyi kör junius hó 7-én tartott gyűlésén felolvasta : Dr. Glatter A. Béla nagyecsedi körorvos.

T. Közgyűlés! Önök bizonyára valami serumokkal vagy ba- cilusokkal telitett fölolvasást várnak tőlem, amelyben csak úgy hemzsegnek az orvosi műszavak, de kellemesen fognak csalódni, mert tanügyi kérdéssel szándékozom foglalkozni.

Valamelyik magyar tanító mondta ki azt az igazságon alapuló tételt, hogy az orvosi és a tanítói szak az, amelyikhez mindenki ért e világon. Az orvos dolgát minden valemire való „ko- mámasszony érti, épugy, mint a tanítóét a módos gazdauram, aki iskolaszéki tagsága révén bírálója a tanító munkájának. Ebből merítettem én is azt a bátorságot, hogy bár nem vagyok paeda- gogus, mégis tanügyi kérdéssel merek előhozakodni.

Nem fogok vadonatúj eszméket fölvetni, mert már abban megelőztek mások, de az egyszer felvetetett terjeszteni, magyarázni kötelességemnek tartom, mert valamely üdvös eszme apostolává szegődni mindig szép és dicső dolog. — Az egyik eszme a mit tátgyalni akarok, az iskolák álamositásának eszmélye, még pedig a föltétien államosításé. Felekezeti iskolának nincs létjogosultsága. Az igazi kultúra és szabad fejlődés föltétele az volna, hogy semmiféle felekezeti iskola ne legyen az egész országban. Az állam kötelessége gondoskodni arról, hogy minden magyar gyermek magyar iskolába járjon, de ne legyen az a tanítás felekezeti. A