Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-11-15 / 9. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 11 Mire int Vörösmarty, „Keserű pohár“ cimti bordala, mely igy szól: „Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék S marad, mint volt a puszta lég.“ Vagy „Fóti dala“, melynek egyik versszaka ez: „Hej barátom, honfi társam, Bort igyál. Vig, komor vagy csüggeteg vagy Csak igyál. Borban a gond megbetegszik Él a kedv Nincs a földön gyógyerőre Több ily nedv.“ A régi emberek az az igazsága, hogy békának való a viz és a rossz bor is jobb a víznél, kitűnik Vörösmarty következő verséből: „Igyunk barátim, szomjas a világ Kivált a költő a ki tollat rág Hiszen mi irtuk a jó Fóti dalt Igyuk meg hát ez átkozott italt. Csapiáros, méregkeverő! Ne pislogj; jobb bort adj elő Czudar biz’ ez; de ám igyunk Hiszen magyar költők vagyunk“. Aztán milyen megvetéssel nyilatkozott a bor nem léte miatt a „Puszta csárda“ versében, hol igy énekel: „Isten veled, puszta szállás Gözü tanya, denevér ház! Hordjon el az őszi zápor Mért nincs benned egy ital bor.“ Hallgassuk meg a lánglelkü Petőfit is, hát ő milyen véleménnyel van a borról és miként énekel erről. Sajnos e szűk keretben csak töredékben fogok ez isteni dallokra hivatkozni, de igy is elég, hogy az embernek szive repessen tőlük az örömtől.
