Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-11-15 / 9. szám
10 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Igazuk is volt. Addig is jó nótások és táncosok valának, de ezután mikor egy-egy halotti torban borral laktak jól és rágyújtottak valami nótára, csak úgy zengett bele a berek s olyan ropogós csárdást jártak rá, hogy hetedhét országra szólott. Későbbi időben meg a törökverő Mátyás még az országbírót is megkapáltatta, jelezni akarván ezzel, hogy a szőlőmunkás nem utolsó ember, aztán meg, hogy a hadfiaknak ez volna a legfontosabb növény. Nem is akadt azóta sem olyan vitéz, ki a bordáitól iszonyodnék. Jó Apafii Mihály pedig; hogy a bortermelést elősegítse, veder számra temette magába az isteni csombordi és leánykái nedűt. De meg is lett a sikere, azóta sem tudják kiszorítani egy valamire való vendéglőből se. Olyan ez, mint a Brázai-féle sós- borszesz, nem öli ezt meg már semmi féle Diána sósborszesz. Állításomat még az angolokkal is bizonyítom. Ezek a felvilágosodott és előre haladt emberek a régi időben az egészségre nézve annyira fontosnak találták az italt és annak fogyasztását, hogy azokat az embereket, kikről bebizonyosodott, hogy az alkoholnak s igy a bornak is ellenségei és annak élvezetétől irtóznak, a biztositó társaságukba fel nem vették. De nem kell nekünk idegenbe menni bizonytékokért. Itt vannak a mi népdalaink; ezekből tömérdek nótát ösmerünk a borról, mint gondüzőt, búkergetőt. Csak párat említek, pl. „Korcsmárosné bort ide a kupába, kupába, Hadd igyék a szegény legény, ejhaj bujába." „Jó bor, jó egészség Szép asszony feleség“ stb. „Hortobágyi korcsmárosné angyalom! Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom.“ Tudja Isten, ki hogy van ezekkel a nótákkal? de tessenek elhinni, hogy én pl. egy szép hangú egyéntől még bor nélkül is gyönyörűséggel hallgatnám, hát mikor még bor is volt bennem, hogy ne hallgattam és lelkesültem volna. És a legtöbbször az volt a baj, hogy nagyon sokáig hallgattam. Térjünk át most nagy embereinkre és lássuk, miként vélekednek és hogyan írnak a borról ?
