Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-10-15 / 8. szám
10 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ lését pedig egészen parlagon hagyja, holott ezen érzelmek összhangzó művelése képezi a a nevelés gerincét. Egy dicséretes tulajdonsága van csupán : a hazafias érzelem ápolása, de ez magában véve kevés ahoz, melyet az összhangza- tos nevelés célja megkíván. Egy helyen találok benne példát a felebaráti szereíetre: ott, ahol György a vizbeugrott asszonyt a folyó hullámaiból megmenti. Milyen szép és alkalomszerű lett volna ott, ahol az égihá- boru egész erővel kitörve, a büszke tölgyet tetejétől az aljáig ket- téhasitja s felperzseli: az Isten hatalmáról és gondviseléséről megemlékezni. Itt mondhatta volna György: Lásd Péter! milyen hatalmas a jó Isten. Köszönjük meg neki azon jóságát, hogy bennünket a veszélyből kiszabadított. Ezt azonban nem teszi, hanem amint kiderül, az imádság helyett első dolga a krumplisütés. Majd tovább utazva, e végtelennek tetsző síkságról fellépnek az égbenyuló bércekre, ahol a hegy gerincén a vadregényes erdőben, százados fák között, veszélyes kanyarulatok vezetése mellett, ember is csak egyesével mehet egymás után. A természeti alkotások e nagyszerű szépsége, mely az utast önkéntelenül is bámulatra kell hogy ragadja: Györgyöt hidegen hagyja. Itt sem emeli fel lelkét az Istenhez, s nem mondja: No Péterkém ! itt közelebb vagyunk az Istenhez, lásd 1 milyen elragadó itt minden, itt láthatjuk meg leginkább az Isten nagyságát, ki teremtményeiben magát előttünk, gyarló emberek előtt megdicsőitette. imándkozzunk azért ö hozzá, ki a semmiből ily nagyszerű alkotásokat hozott létre, előttünk megfoghatatlan hatalma által. Az ilyen megragadó természeti szépségek szemlélése mily alkalmas volna arra, hogy a gyermek lelkét a leghatalmasabb és legbölcsebb alkotóhoz felemelje s annak ismeretére elvezesse. Találunk azonban ezen olvasókönyvben Ízléstelenséget s paed. ellenes dolgot eleget. Én legalább úgy vagyok vele, hogy mikor odajutunk az olvastatással, a legenyhébb kifejezéssel élve : legalább is undorodom. Nem izléstelenség-e az, amidőn az orosz napszámost, — kiben meggyül a pálinka — körülveszik s szemlélik, hogy miként vergődik a földön kínjai között, tajtékzó szájjal ? Mint sorolja el a másik napszámos, hogy előbb megivott egy porciót, azután másikat, harmadikat stb. Majd később szól a pálinkafőzésről. Itt ismét hosszasan tárgyalja, hogy a gazda miként részegszik meg vendégeivel együtt; majd összeverekedve egyenkint beledőlnek a sárba s miután már beszélni nem tudnak: röfögnek. Ismétlem, hogy ilyen Ízléstelenséget olvasókönyvbe bevenni nem szabad. Minek az ilyen dolgot egész osztállyal megismertetni!
