Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-10-15 / 8. szám
tanügyi értesítő 3 Ünnep után vagyunk! Megpihent lelkünk s testünk. Fel a további munkára! Nem elégedhetünk meg azzal, hogy gyermekeinknek hajlékot teremtettünk, ezzel csak félig végeztük kötelességünket. — Nekünk kötelességünk azt fenn is tartani, minden igyekezetünket oda irányítani, hogy az intézmény minél nagyobb arányokban fejlődjék, virágozzék, mert minél nagyobb arányokban fejlődik, oly arányban fogjuk élvezni áldásait. Mit érünk a szép virággal, melyet kertünkbe ültettünk, ha nem gondozzuk, nem ápoljuk azt ? Semmit. Csakhamar kiszárad, elpusztul. Ami szép virágunk, féltett kincsünk azonban nem szabad hogy elpusztuljon, annak élni kell. Erről gonoskodnak majd azok, akik felépítették, akiké, a tanítók. „Szatmárvármegye Népoktatása.“ E cim alatt közelebb egy értékes statisztikai munka jelent meg nagy negyedrét alakban hat Ívnyi terjedelemben; tartalma Bodnár György kir. tanfelügyelő hivatali szorgalmát és ügyszeretetét dicséri, ki az 1905—10. évekről összeszedett adatokból egy tükört állított össze, melyben kedves vármegyénk népoktatása láttatja magát. Nem az érdemes szerző hibája vagy mulasztása, hogy e tükör síkján homályos foltok találhatók, de a közel jövő dicsősége legyen, hogy az államkozmányzat és más számottevő tényezők közreműködése folytán az időnek minden sebet gyógyító hatása alatt e foltok lassanként fényt nyerjenek. — Hogy mik azok a foltok, azt már azért sem lehet elárulni, hogy aki érdeklődik a dolog iránt, nézzn át az igen tartalmas munkát és bizonyára meg fogja találni. Minden statisztikai munkának meg van az a fátuma, hogy megírása sok időt, nagy kitartást és vasszorgalmat igényel; mikor aztán megszületik, alig akad nehány olyan lelkes olvasója, aki megérdemelt figyelemre méltassa, már pedig a tudás és helyes tá
