Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-09-15 / 7. szám
6 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ leány, aki az alaptőkéhez legalább egy üzletrésszel hozzájárul.“ Minden tag legalább egy üzletrészt köteles jegyezni és befizetni, melynek értéke 10 koronában állapittatik meg. Beiratási dij minden egyes tagtól 3 korona, melyet a tag a szervezési költségek fedezésére adományoz.“ így keletkezik az álló és forgó üzleti tőke s azután jön a munkás tagoknak toborozása és kiképzése. „A munkás tagok üzletrészüket kiképzésük után az általuk előállított munkadijból heti 50 filléres részletben fizetik be.“ A munkás tagok kiképzéséről a szövetkezet olyanképpen gondoskodik, hogy minden csatlakozó községből egy-egy önként jelentkező mester- jelöltet alkalmas foglalkoztató műhelyekben kiképeztet, kik a kiképzés ideje alatt ingyen ellátásban részesülnek s csupán az oda és visszautazás költségeit viselik saját erejükből. Minden mesterjelölt csak egy-egy megjelölt iparcikk készítésében képeztetik ki s kiképzése után a faluban iskolát nyit, hol a tanfolyamon készült áruknak saját munkadija képezi biztos megélhetésének alapját. A faluban kiképzett munkások a Szövetkezettel közvetlen kapcsolatba jutnak, áruikat a Szövetkezet váltja be. „A munkás tag köteles az általa megkészitésre kért munkát a megszabott pontos időre beszolgáltatni. A megkészitési idő alatt a nála levő anyagokra és kész munkára ügyelni s azért, illtve azok értékéért teljes felelősséget vállalni. A munkástagok saját nyugdijaikhoz munkadijuk 10 százalékával kötelesek járulni. E járulék a fizetéskor levonandó.“ A munkás tag nem csak munkadijat, hanem üzletrésze után osztalékot is kap. „A tiszta haszonnak 80 százaléka a tagok közt üzletrészük arányában osztandó fel. Osztalék csak az előző üzleti év zárszámadásának befejezése és teljesen befizetett üzletrészek után állapítandó meg.“ A Szövetkezet munkásai közé már a 13 éves gyermek beléphet és 25 év múlva nyugdíjra van igénye. Gyönyörű konkepció ez. A legjobb erők fogtak össze érdekében. A több mint kétszázötven tagot számláló szervezőbizottságban a legfényesebb nevekkel tatálkozunk. Ott van soraikban mindenki, aki Erdély közéletében számot tesz, talán valamennyi főispán, valamennyi tanfelügyelő és hires történelmi nevek viselői. Mintha valósággal bővizű forrásra akadtunk volna, mely az élet lüktető vizét hordozza szét s amint nő és dagad, hajókat emel a hátán. Én Istenem! Adj értelmet a népnek, hogy felismerve a hajó árbocán a szent testvériség színeit, tartózkodás nélkül lépjen födelére. Ez nem ám a Cunárd hajó, mely idegenbe
