Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910-06-01 / 6. szám

124 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ désre szoknak, sőt az iskolát a szülei házzal kapcsolatba hozzák. Ez szerintem nem egyéb önámitásnál, mert önmunkásság és ön­művelődés nem drákói szigorúsággal parancsolt dolgok, teendők el­végzésével fejük ki,hanem agyermekeklelki sugalmai folytán ébredez és erősödik meg. A gyermekek leikébe kell inspirálni elérendő célunk megkivánását. Erre kell őket nevelni, ha azt akarjuk, hogy az iskolából is kikerülve tanuljanak, a tanultakat ismételjék. Ezt a házi feladat áltál semmi esetre sem fogjuk elérni, hanem elérjük ha úgy tanítunk, hogy tanításunk a haszonossági szempontot veszi alapul, és hozzá érdekes és vonzó is. A lelki erő örökös zaklatása célhoz nem vezethet; a sok feladat következtében ked­vét veszti a gyermek; ez kellemetlen érzést ébreszt benne és fel­ébreszti egyszersmint a munkától való undort is. A tanidő teljesen elég ahoz, hogy munkához szoktassuk a gyermekeket. Ezek korával a tanidő is növekszik. Mig a 6—7 éves gyermekek 4 órán át tanulnak naponként az iskolában, ad­din a 8—12 évesek 5, 6 órán át foglalkoznak. Csak ezt az időt tartsuk be pontosan és használjuk célszerűen. Egy felnőtt ember sem dolgozik aránylag többet. Például: egy napszámos ki, reggel 6 órától este 6 óráig munkában van, 10 órát dolgozik csak, mert 2 óra pihenésre esik. A halhatatlan gróf Széchényi István szavai szerint is: 8 órai munka egy felnőtt embernek teljesen elég, mi­vel ennyi az egészségnek meg nem árt. Aki első osztályt vezetett, bizonyosan meggyőződött arról, hogy a kezdőknek a négy órai munka is sok. És azon nincs mit csodálkoznuk, mert az a gyermek, a ki még tegnap kisebb test­vérével a kertben, az udvaron, vagy az utcán felügyelet mellett, vagy a nélkül szabadon játszott, ma már az iskolai padban csen­des ülésre van kárhoztatva, bizonyosan kényelmetlenül érzi ma­gát, mert nem csak a szellemi munka, de az ülés is fárasztóan hat reá. Hátha még szabad idejéből is 1—2 órát elveszünk házi dolgozatokra, mennyivel inkább fog ez reá rosszul hatni. Innen van aztán az, hogy sok első osztályos gyermek panaszkép mondja „Mennyi sok írni, rajzolni stb. valót adtak fel“. Ha pedig a gyer­mek panaszkodik, akkor lelkében már kellemetlen érzés támad, mi a folytonos, terhes munka által tápláltatik és minek következ­ménye: a munka kerülés. A feladat el nem készítése pedig az erkölcsi életére is kihat, mert legtöbb esetben olyasmivel menti magát, mi nem igaz: tehát hazudik. Ez pedig egyébb rossz cselekedetek­nek is előhirnöke. Azért a tanítónak mindent kerülnie kell, ami az ilyenre alkalmat adhat. A felhozottakon kívül tudnunk kell azt is, hogy a gyerme­kek nagy többsége a szülők által adott munkát is köteles elvé­gezni. A szegényebb szülők házi munkával foglalkoztatják gyer­mekeiket, a jó módúak pedig zenére, vagy talán idegennyelvre ta­níttatják. Ezen teendők elvégzése is vesz 1—2 órát igénybe. Te­hát a gyermek nem 4, hanem 6—8 órát, sőt ennél is többet dol­gozik naponkint. A nagyobbak 8—10 órát is. Hogy lehet már

Next

/
Thumbnails
Contents