Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-06-01 / 6. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 125 most azt kívánni, hogy 1—2 órán át még házi feladatok készítésével is foglalkozzanak? És a tanítóság legnagyobb része még is teszi, sőt vannak olyanok, akik nem képzelnek tanítást anélkül, hogy egy csomó feladatot ne adjanak a tanulóknak. Nem törődnek azzal, vájjon kedvvel, avagy kedvetlenül csinálják-e a feladatokat, csak meglegyenek. Hogy milyen haszon háramlik az ilyen munkából, elképzelhetjük. Ha a gyermek csendes foglalkozási dolgozatait megfigyeljük és összehasonlítjuk a közvetlen foglalkozási dolgozatokkal, lehetetlenség észre nem vennünk azon különbséget, mely a két dolgozat között létezik. Otthon a gyermek siet, hogy hamarább készen legyen, jusson idő beszélgetésre és játékra is. Közvetlen tanítás alkalmával ilyesmi ritkábban történik, mivel folytonosan figyelni kell s mindnyájan egyszerre dolgoznak; tudják a tanulók, hogy ilyenkor a tanító figyelme leginkább reájok van fordítva. (Ez persze csak az osztatlan, iskolára áll.) Még az iskolában is fordulnak elő hanyagságok, mennyivel inkább történhetnek ilyes félék otthon, hol a gyermek egész nap el van foglalva és csak este — néhol rossz világítás mellett — dolgozik. Hát még akkor, ha a tanító a feladatokat át nem nézi, mik történnek meg?! Azonban még más hibák is állnak elő. Nevezetesen: egyikmásik gyermek elfelejti a feladványt elkészíteni, vagy nem érti, és azért nem készíti, hanem mástól leírja, vagy pláne más által íratja. Ily visszaélések ámítás-, csalás-, hazudozás, de még lopásra is vezetnek. A tanító kötelessége az ilyenek ellen szigorúan fellépni és a tilalom ellen vétőket megbüntetni. Büntetés által durva bánásmódra szoktatja magát a tanító, a növendékeket pedig érzéketlenné teszi. Kedvét veszti úgy a tanító, mint a tanuló, ha folytonosan büntetni kell; azért kerüljünk minden alkalmat, mely bűnre adna okot. Kedvetlen tanító és bánatos arcú tanulók szomorú képet nyújtanak az iskoláról. Ennek megteremtője sokszor maga a tanító. Némely tanuló rendesen akarja elvégezni feladatát, de részint az otthoni rossz világítás (télen), vagy az asztal túlságos magassága miatt nem képes a feladatot oly csinosan elkészíteni, mint az iskolában. A tanító ezt hanyagságnak fogja tulajdonítani és elégedetlenségének kifejezést is ad. A gyermek nem érzi magát hibásnak, védeni fogja magát. És ha a tanító a védekezést nem fogadja el, úgy a gyermek önérzetében van sértve, minek következtében közönyös kezd lenni a tanulás iránt és napról- napra rosszabb tanulóvá lesz. Végül még az egészségre való tekintetből is merítsünk valamit a mérleg serpenyőjébe. A tanító nem csak a lélek-, de a testnek is őrzője, Figyelmét mindenre ki kell terjeszteni és mind attól, a mi az egészségének árt, a gyermekeket távol kell tartani. Tudnunk kell, hogy sok szülő szegényes bútorral van berendezkedve, hogy a gyermek otthon csak egészségének veszélyeztetésével képes feladatait elkészíteni. Vagy nem ismerjük, hogy sze
