Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-05-15 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 105 Az erkölcsi érzés legbiztosabban romboló vihara: az alkohol. Az alkoholista annak mérve szerint többé-kevésbé erkölcsileg fogyatékos Most már hova fejlődhetik az a gyermek, akinek szülei egy falat tápláló ételt sem tudnak adni, de a darab kenyér árán beszerzett, testet, lelket egyaránt mérgező pálinkát naponkint nyújtják. S ha a jobbérzésü gyermek ez ellen tiltakozni próbál s köny- telt szeme, sápadt arca egy falat kenyér vagy egy tányér meleg leves utánni vágyódást látszik kifejezni, vagy épen hivatkozni mer tanítója tiltó szavaira: jutalmul durva szitkokat kap ő, a tanító az iskola s a gyermeknek le kell nyelni a pálinkát azon szülők erőltetésére, akik aztán lerészegedve az erkölcstelenség számtalan változataival mérgezik meg gyermekük lelkét s ölik ki abból az erkölcsi érzést, amit az iskola fáradtságos munkával abba plántált. Ez leginkább az alsó néposztályban tapasztalható. De a szülők nemtörődömségére feljebb is találunk példákat. Ez is veszedelmes és nagyban bénítja a tanító, az iskola munkáját, tehát ez ellen is küzdentink kell. Akadnak szülök, akik nem gondolják meg nemtörődömségük, felületességük eredményét, mintha nem törődnének gyermekeik jövőjével. Pedig lehet, hogy szivükön hordozzák gyermekeik jövőjét, de egyes dolgoknak, amelyek káros hatással va nak az erkölcsi érzület kifejlődésére, megerősödésére, nem tulajdonítanak fontosságot. Nem veszik észre például, hogy az az erkölcstelen tartalmú és hasonló képekkel „díszített“ sajtótermék, amelyet gyermekük előbb kíváncsiságból, majd mint megszokott olvasmányt kezébe vesz — látván, hogy más családtagok is olvassák — lassan-las- san mint sodorja gyermeküket az erkölcstelenség mocsara felé s ha odaér, maguk a szülők csodálkoznak rajta, hogy miképpen történhetett ez ? Csodálkozva kutatják az okot s nem veszik észre, hogy nemtörődömségük, felületességük volt az oka s ezzel gátolják az iskola munkáját. Ők a hibásak mert nem siettek az iskola segítségére. ügy a szülők tudatlansága, mint nemtörődömsége, közönye ellen a tanítónak — hogy úgy fejezzem ki magam, — utón,-útfélen küzdeni kell. Fel kell világosítani a gondatlan szülőket, meg kell győzni arról, hogy ezzel gyermekeik jövőjét ássák alá, hogy maguk lesznek gyermekeik jövendő boldogulásának akadályai. Egy szóval közelebb kell hozni a családot az iskolához. Meg kell értetni, hogy az iskola az egyesek, a társadalom, a haza javán munkálkodik s ne akadályai, de elősegitői legyenek eredményes munkájának. Meg kellene honosítani e célból iskoláinknál a szülői és tanítói közös értekezletet, amelyen aztán- a tanítók mindezekről fel-
