Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-05-15 / 5. szám
106 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ világosítanák a szülőket feltárván előttök az iskola küzdelmes munkásságát. Terhet rakna ez a tanító különben is megterhelt vállára, de a cél elérésére kívánatosnak tartjuk ezt. Végre hogy a szülők szegénysége mily sokféleképen gátolja erkölcsi nevelésünket, azt — azok előtt, akik nap-nap után tanúi ennek iskolában és iskolán kívül egyaránt, — nem szükséges részleteznem. Erkölcsi nevelésünk érdekében kötelességünk oly irányban is valamit tenni, hogy az ilyen gyermekek minél kevésbbé érezzék — legalább iskolai éltük alajt — a szülők szegénységét. Éhez azonban kevés a tanítóság ereje, munkája. Itt szükségünk van a nagy társadalom segítő kezére is. Sok helyen vannak már szegény iskolás gyermekeket segély- ző egyesületek, amelyek vagy meleg ruhával vagy tápláló eledellel vagy enyhetadó hajlékkal igyekeznek pótolni azt, amit e szegény gyermekeknek a szőlői otthon nem adhatnak. Áldásthozó hatása érezhető is ott, ahol ily irányú intézmény létesült. Mindenik iskolával kapcsolatosan kellene ilyen intézménynek lenni. Természetesen ehez a társadalom támogatását kell megnyerni s hiszem, meg is nyerhető, mert a társadalomnak szintén érdeke, hogy tagjai ép erkölcsüek legyenek. Szálló ige lett már, hogy az iskola tanít, de nem nevel. Pedig nevel az. Munkálkodik az iskola e téren is több kevesebb eredménnyel. Hogy nem mindig teljes eredménnyel, annak oka nagyon sokszor a vádló szülő és a társadalom. A legügyesebb kertész sem tudja kertjét virágzóvá tenni, teljes pompájában bemutatni, ha magára hagyatik vagy ha, amit nappal ültetett, azt éjjel idegen kezek kitépdesik. így áll az iskola, a tanító is egyedül vagy nagyon kevés segítséget nyerve. A szülők, a társadalom siesenek az iskola segítségére s lesz eredmény, még pedig teljes eredmény. Mi tanítók pedig egész erőnkhől munkálkodjunk azon, hogy ennek a célnak megnyerjük a szülőket, a társadalmat. Igyekezzünk minél közelebb hozni a családot, a társadalmat az iskolához s lesz teljes eredmény. Mig ez megtörténik, addig is tegyünk meg mindent, ami módunkban áll, ami saját erőnktől kitelik, hogy erkölcsi nevelésünket siker koronázza. Műveljük növendékeink szivét, lelkét, úgy mint eszét. Jusson eszünkbe, hogy az érzelmek forrása a szív s minden jónak oka a szívben élő érzelem. Művészi kézzel szólaltassuk meg a gyermeki szív húrjait, fáradságot nem ismerve vágjunk minél mélyebb medret érzelmük forrásának, biztos kézzel nyitsuk meg szivük rejtekének zárját s eljő az eredmény: mind távolabbról, mind elhalóbban fog hangzani s végre elnémul a vád: az iskola tanít, de nem nevel. Búti Vince.
