Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-03-25 / 3. szám
tanügyi értesítő 7 mértékben fennáll és a jó terjedésének nagy ütközője. A mind inkább terjedő részegesség, káromkodás, az emberi brutalitásnak különböző kitörései uton-utfélen a gyermekek előtt, különösen nálunk a bányavárosokban s emellett az a lelki ostoba elfogultság, mely a tudatlanságból sarjadzik, a legokosabban elrendezett s átadott erkölcsi oktatást is sárba tiporja napról-napra. Az ilyen áldatlan viszonyok mellett vallástanitónak s iskolában a tanítóknak a munkája végeredményében ahoz a homokhalomhoz hasonló,' amelyre mindig újabb és újabb mennyiséget hordanak, de mivel mindenkor éppen a halom tetejére töltik fel, a fel és lejárással több homok foly szét, mint amennyi a halom magasságát emeli, Ismételnem kell azt a fennebbi mondást, hogy az egyes osztályok részére megszabott anyag nem erkölcsképző. Úgy értem ezt, hogy nem azok a legszebb részletek vannak kiválasztva vallástanitási anyagul, melyek a lélek erkölcsi kiépítését leginkább szolgálnák. Talán nincsen elég tér juttatva annak az anyagnak, amely e részben a legnagyobb erővel hathat, vagy talán nem arra van fektetve a fősuly. Tekintve, hogy az erkölcsi mesének mekkora a lelket mivelő ereje, éppen a bibliai események meseszerü elbeszélésére kellene fektetni nézetem szerint a legnagyobb figyelmet. Az elemi iskola alsó 2 osztályában 3—4 éneken, nehány gyönyörű imán kivül mást nem is tanítanék, csak bibliai történetet. Tenném pedig azért, mert — igénytelen felfogásom szerint, ezekkel a helyes erkölcsi érzék felépítésére többet tehetnék, mint a zsoltárokkal vagy a kérdés és feleletekbe foglalt kátékizálással, vagy a biblai események rendbe szedett rövid érintésével. Minket tanítókat is érdekel e kérdés és a szülőket is. Ezért is hoztam szóba ilyen formában. Akinek módjában áll foglalkozzék e kérdéssel. Nagybánya. Székely Árpiul. A nevelő, a tanító önnevelése, önfegyelmezése. Ha a gondolkodás mezején oly mélyen szántó, nagy tudo- mányu bölcsész, mint Spencer Herbert, — aki az ő gyakorlati angol gondolkodásának termékeiből a paedagógiának kétségtelen nagy hasznára és előnyére, e tárgynak, a paedagógiának is juttatott részt — mondom — ha ő szükségesnek hirdeti a nevelő önnevelését, talán nem lesz érdemtelen, felesleges fáradság, ha a nevelői önnevelés, önfegyelmezés feletti elmélkedésre néhány rövidke percet mi is szentelünk annyival inkább, mert — hiszem — mindnyájan elismerjük annak hasznos, sőt felette fontos és szükséges voltát.
