Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-03-25 / 3. szám
6 tanügyi értesítő melegebb szívvel írtam meg. A komoiy tanítómester átnézte, itt-ott megjegyzést fűzött hozzá s azt kérdezte: — Melyik felckezet gyermekeinek vannak szánva ezek? — Mindeniknek. (Megjegyzem, hogy az ó-szövetség nehány alakját és eseményét kezdtem rajzolgatni.) „— Pedagógiai szempontból nem találnék bennök igy első átfutásra nagyobb hibát, de vallási felfogásból igen. Az ön eszménye szerint ez nem vallás, hanem mese. Nem én mondom ezt, hanem a papok. Vagyis papi felfogás szerint mondom. Ezért ajánlom, ne foglalkozzék ezzel.“ Hogy mennyire meghajoltam a mester előtt, legjobb bizonyítéka, hogy azóta csak gondolatban és csak egy pillanatra ha foglalkoztam régi tervemmel. A terv pedig nem volt rossz, nem annyira rossz, hogy el ne mondhatnám akár most is. Hátha jónak találja valaki és megvalósítja, amit én elmondok itt. Nem akartam egyebet, mint olyan egyszerű s a gyermek leikébe beolvadó történetkékbe, mint mesékbe, feldolgozni a bibliának a gyermek eszéhez, szivéhez való s csak jót bemutató illetőleg jót tanító eseményeit. Lehet, hogy nem sikerült volna, lehet, hogy sokkal erősebb, gyakorlottabb érzékű tanító kellett volna hozzá, aki mélyen bele tud látni a meseszővés titkaiba; az események kiválasztásában erősebb érzékkel bir. Olyan kidolgozását gondoltam én a kiválasztandó bibliai alakoknak, amelyeket felekezeti szempontból nézni ne kelljen s amely mindenféle vallásfelekezethez tartozó gyermeknek mint erkölcsi, nevezetesen valláserkölcsi tanítás elbeszélhető, megtanítható legyen. Vallási meséket akartam adni mindenféle vallásu apró 5—8 'éves gyermekeknek. És ezeket az iskolai tanítás kezdése, az elemi iskola két alsó osztályának vallási tárgyául, vallástanitási anyagul szántam. Még ha nem lettek volna a vallástanitási órák anyagául szánva, akkor is volna eredménye az ilyenféle munkának. Mint hitoktatási anyagok pedig éppen értékkel bírnának. A különböző vallásfelekezeteknek hittanitási eredményét nem akarom bírálni, azonban mint tanító nehány észrevételt teszek. Megjegyzéseim tárgyilagosok és a tanítói megfigyelésnek eredményét bőven visszaadok lesznek. No hát, azt tapasztaltam, hogy nem a külső vallási gyakorlatban, hanem a valláslanitásnak erkölcsi mélységében a tanuló az egyes fokozatokon át nem halad eléggé. Hogy világosabban fejezzem ki, amit mondani akarok, a tanulón nem látszik, nem vehető észre az az erkölcsi javító hatás olyan mértékben, amilyen mértékben meg kellene legyen, hogy a nemzedék a jóban tökéletesedjék. Két oka lehet ennek. Vagy a vallásfelekezeteknek az egyes osztályok részére megszabott anyaga nem eléggé erkölcsképző, nem bir elég léleknemesitő hatalommal, vagy a kor szellemében van a nagy hiba. Bizonyos, hogy az utóbbi erős
