Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-03-25 / 3. szám
tanügyi értesítő 5 Idevonatkozólag a fentebb említett igazgató-választmányi jelentés a következőket tartalmazza: „Az egyesület kebelében az egyes szakmakörökhöz tartozó tisztviselők kívánalmainak alapos és szakszerű megvitatása céljából alakult szakbizottságok serényen működnek és ezek megalakítása azzal a kétségtelenül üdvös eredménnyel járt, hogy immár nincs szükség 'arra, miszerint az egyes szakmakörökhöz tartozó tisztviselők az egyesülésben rejlő erő megbontásával vagy csökkentésével külön egyesülésekben leljenek csak módot és alkalmat különleges kívánalmaik kifejtésére és az illetékes szakminiszter vagy összkormány elé juttatására.“ Látható e sorokból, hogy a keretek készen várnak reánk, a mi feladatuk azokat értékes tartalommal kitölteni. Nincs szándékomban az áll. tanítók orsz. egyesületének szétrobbantását elősegíteni, sőt mindaddig fentartandónak vélem azt, mig a tanítói szakbizottság megalakításához szükséges taglétszám együtt nem leend. De mihelyt ez az időpont elkövetkezik, szerintem önként megszűnik mostani egyesületünk létjogosultsága. Hogy mennyivel tágasabb mezőn mozog az orsz. tisztviselői egyesület s minő nagy horderejű szociális tervek megvalósításán fáradozik, annak kifejtésére itt elegendő hely nincs; de néhány közérdekű programpontot mégis szükségesnek tartok felsorolni. Ilyenek: családi pótlék kieszközlése, a lakpénzek fel- használhatása családi házak létesítésére, a nyugdíjasok helyzetének javítása, tisztviselői közalap megteremtése, a hitelviszonyok rendezése, arcképes vasúti igazolvány a családtagok részére, szolgálati pragmatika stb. Mindezek igen fontos kérdések, amelyek mélyen belevágnak a mi érdekeinkbe is, csakhogy ezek megvalósításához nagy erőkifejtésre van szükség. Egyesülésben van az erő! Ne szeparáljuk tehát magunkat, hanem tisztviselő társainkkal összefogva, vegyük ki részünket társadalmi helyzetünk javítására irányuló szociális munkából. S akkor a közös fáradozás árán szerzett javakból jogosan számíthatunk a bennünket megillető részre. Ama felhívással végzem e sorokat, hogy a saját jólfelfogott érdekünkben lépjünk be egyénenkint, vagy legalább testületenkint minél nagyobb számmal az állami tisztviselők országos egyesületébe! —»• —»•. Vallástanitás az elemi iskola 1—II. osztályában. Tanítói pályám kezdetén, közel 20 éve lesz, egyik, fájdalom már elhalt, szellemi vezetőmnek 2—3 kis bibliai mesét mutattam be abból a néhányból, melyet elég tűzzel, fiatalos ideálizmussal, kevés egyetemes egyháztörténelmi ismerettel, de annál
