Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-02-25 / 2. szám
16 tanügyi értesítő számú körrendeletében arról értesit, hogy 1907. évi julius 1-étől kezdődő- leg csak az esetben engedélyez visszamenőleg államsegélyt, ha ez iránti szabályszerűen felszerelt kérvényeket a vármegyei közigazgatási bizottság folyó évi március hó 15-ig terjeszti fel. Minthogy a tanító érdekében áll ezen megállapított határidőt betartani, felkérem, hogy az esetleg igénybe venni óhajtott fizetés kiegészítő avagy korpótlék államsegélyt az 1907. XXVII. t.-c. Utasításának 25. §-a szerint felszerelten (I. Utasítás 101. lapját is) közigazgatási bizottságunk utján legkésőbb folyó évi március 6-ig beterjeszteni szíveskedjék, Szatmár-Németi, 1909. február hó 22. napján. 768/1909. tf. szám. Valamennyi állami és államilag engedélyezett községi, polgári, elemi iskola óvoda helyi hatóságának és igazgatóságának. Visszatérve e helyütt mnlt év november hó 4. kelettel 6155. szám alatt mégjelent intézkedésemre, azóta felmerült esetből kifolyólag annak kiegészítése válván szükségessé, felhívom Cimet, hogy az 51396—906. P. ü. M. és 54946—906. V. M. számú körrendeletek értelmében az iskola (ovoda) minden egyes tanévi számadásához a bevétel és kiadás okmányain kiviil 1. a megelőző tanévi jóváhagyott számadás hiteles másolatát, 2. a megfelelő tanévi pénztári naplót, 3. az ugyanazon tanévre érvényes költségvetés egy hiteles másolati példányát, ezen felül állami intézeteknél 4. az esetleges uj beszerzésekre vonatkozó pótleltárt okvetlenül csatolni szíveskedjék, nehogy a fent em’itettek közül esetleg hiányzó melléklet pótlása végett a száma^ dást vissza kelljen küldeni. Szatmár-Németi, 1909. február hó 11. napján. Bntlnát', kir. tanfelügyelő OTTHON. Krónika. Munkában ... Nem hízelgés akar lenni e pár sor, csupán őszinte megnyilatkozása egy nehány meleg érzésnek. Mert tudjátok-e ti ott a központban, hogy a legutóbbi száma kis lapunknak mennyi bánatot, keserűséget oszlatott el s mily sok reményt, boldogságot és megnyugvást vitt a tanítói lakokba?! . . . Képzeletem oda visz a havas aijára, oda egy egyszerű falusi házikóba, tanító szerény otthonába. A félelmet és aggodalmat a boldogság váltotta föl. Az apa örömtől repeső szívvel simogatja meg kis fiának borzas fejét, megcsókolja feleségének forró arcát s a nagy boldogság csillogó könnyeket ültet a szemek szélére . . . Igen, örüljetek édeseim. A jó istennek mindenkire gondja van. Lelkes emberek idejöket, szeretetüket s egész önzetlenségüket viszik tüzbe, hogy a Pistuka jövőre meleg szobában tanulhasson s meleg otthonban mondhassa el esti 'imádságát ....
