Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909-02-25 / 2. szám

tanügyi értesítő

17

Hát mondják, nincs tanítói közszellem, nincs kartási szeretet! •— s a városi tanítók éjjel-nappal a falusi kartársak gyermekeinek a jövőjéért fáradoznak. A szent ügy érdekében fölhasználnak névnapot, bált, grammofont, ceruzát, fűszert . . . . mindent.

Némuljatok el kétkedők. Ennyi önzetlenséget csak a szeretet képes létre hozni. Legyetek hálásak a nemes munkáért. A vezetők pedig kétszeres erővel folytassák a küzdelmet, mert Csekonics gróf ezer holdért sem vehetné meg azt a lelki megelégedést, amit ti fogtok érezni akkor, mikor majd a növendékek összekulcsolt kezekkel rebegik el esti imájukban: . . . „és áldd meg a mi jótevőinket“ . . .

I. b.

Kép a „Tanítók Házából“.

A mi házunkról, jobban mondva annak beléletéről akarok rövidesen egy pár sorban megemlékezni. Egy kis miniatűr képet óhajtok festeni annak családi, meleg otthonáról, melyben a mi fiú gyermekeink fognak részesülni. Igaz ugyan, hogy még nem áll fent a mi hajlékunk, még nem gyönyörködünk külső pompájában, de erős a hitünk és meggyőző reményünk, hogy ha a jó Isten is úgy akarja, nem sokára állani fog a mi házunk.

Ennek a mi házunknak, tanítói konviktusunknak a beléletéről emlékezem meg most. Mert lesz ám annnak belélete is. Lesz bizony, de még milyen ? Szinte magam elé varázsolom azt a példás rendet, szigorú kötelességtudást, pontosságot és tisztaságot, mely dominálni fog a Tanítók Házában. Bizony valljuk meg őszintén, hogy mi családfők, családfentartók nem tudunk ilyen rendről, pontosságról számolni, nem tudunk pedig azért, mert a mindennapi megélhetési gond, a sok kötelesség nem enged időt arra, hogy a családunkban internátusi rendet tartsunk. Házastársunk e tekintetben többet tud felmutatni mint mi, apák. No de ezen kívül számtalan más egyéb körülmény is játszik közbe a családi körbe, mely internátusi rend tartását lehetetlenné teszi.

Az internátusi rend más. Egyöntetű szabály alá eső, mint a hogy az máskép nem is lehet. Reggel 6 órakor télben meleg szobában felkelés, itt is ott is dugja ki a fejét egy-egy álmos szemű diák, kissé restek a meleg takaró alól kibújni, de bizony csakhamar megszólal lelkében a pontosság parancsoló szava s siet a cipőjét, nadrágját magára venni, siet a friss tiszta vízhez a mosdóhoz t. i. a közös mosdóhoz, mert itt minden közös, itt mindenki egyforma, valóságos demokratikus élet. Mielőtt a mosdóba mennek a gyerekek, ki-ki a saját ágyát, ügyesen, gyorsan, katonásan rendbe hozza. Mosdás után ima következik, ki