Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-02-25 / 2. szám
12 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Ha Így neveljük fel gyermekeinket, ha e hazának leendő polgárai lelkét már ifjú korban felvértezzük az ily s hasonló káros és veszedelmes szokások ellen, akkor a becsülettel végzett munka tudatában elmondhatjuk majdan, hogy ezen a téren is megtettük kötelességünket úgy az emberiség, mint a nemzet irányában. fjttknvitfH Müntlre. Nyelvünk és a tanítóság. Árpád földet hódított számunkra, nekünk pedig szent kötelességünk a rajta élő idegen népeket meghódítani a magyar nyelvnek, nemzeti eszmének. Kötelességünk, hivatásunk s feladatunk magyarrá tenni azt a falut vagy várost, a hova vetett bennünket az élet. Mert ha nincs magyar ember, nincs magyar haza. Miért mégis sokak részéről a tétlenség, az alvás? Nézzünk csak szét! Hazánk északi része tót. Erdély nagyrésze oláh. Az ország déli része szerb. Bereg, Ugocsa, Máramaros tele ruthénnel. Sopron megye határszéle német. Zala megyében Muraköz csakoem egészen horvát. S ha mind előszámláljuk hazánk idegen nemzetiségű lakosait, azt fogjuk látni, hogy hazánkban 12 idegen nyelvet használnak századok óta, kiknek nagy része folyton ellenségképen állott szemben a magyarsággal. Miért nem értetik hát meg a tanítók közül sokan ezekkel azt, hogy a magyar nyelv az egyedüli kapocs, mely őket hozzánk láncolja, ne idegenked- jének hát tőle. Olyan ez, mint az épületben a máiter, mely ha nincsen a téglák között, a falak összeomlanak. Értessék meg velők és ne hallgassák el, hogy ha nyelvünket birni fogják, megértenek bennünket s látni fogják, hogy mi őket nem üldözzük, hanem e helyett szeretettel öleljük kebelünkre. Nem fognak akkor a konkolythintők után menni. A magyar hazafiságnak legelső és alapfeltétele a magyarul beszélés. Járjon e tekintetben is jó példával elől a tanító. Ne csüggedjen, ha ezért valaki panaszra menne az iskolaszéki elnökhöz, ne féljen még akkor sem, ha ez agyonütéssel fenyegetné is, mert megvédi őt a törvény, csak tegyen bátran jelentést hatóságának. Ha ily értelemben lelkiismeretes és tettre bátor a tanító s nemcsak szinleg, hanem érzelmileg végzi a nép között munkáját, nem hátrál meg a felsőbb nyomástól, hanem éjét napot eggyé téve küzd, úgy rövid idő alatt elfogja érni, hogy az a rác, tót, német vagy oláh büszkén a mellét verve magyarul fogja elmondani esküképen: én is a magyar haza hü fia vagyok. S elfogja ismerni azt, hogy cudarság és egyenlő bűn a*haza elárulásával: magyar földön élni, magyar ég alatt magyar levegőt szívni és magyarul nem tudni. Előre tehát mindnyájan és cselekedjünk! Ezt követeli tőlünk hazánk, hivatásunk, ezt az 1907. évi tanítói törvény. Kakszentruárton. Bmmzhí Joííp/’.
