Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909-02-25 / 2. szám

12 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Ha Így neveljük fel gyermekeinket, ha e hazának leendő polgárai lelkét már ifjú korban felvértezzük az ily s hasonló ká­ros és veszedelmes szokások ellen, akkor a becsülettel végzett munka tudatában elmondhatjuk majdan, hogy ezen a téren is megtettük kötelességünket úgy az emberiség, mint a nemzet irányában. fjttknvitfH Müntlre. Nyelvünk és a tanítóság. Árpád földet hódított számunkra, nekünk pedig szent köte­lességünk a rajta élő idegen népeket meghódítani a magyar nyelvnek, nemzeti eszmének. Kötelességünk, hivatásunk s felada­tunk magyarrá tenni azt a falut vagy várost, a hova vetett ben­nünket az élet. Mert ha nincs magyar ember, nincs magyar haza. Miért mégis sokak részéről a tétlenség, az alvás? Nézzünk csak szét! Hazánk északi része tót. Erdély nagyrésze oláh. Az ország déli része szerb. Bereg, Ugocsa, Máramaros tele ruthénnel. Sop­ron megye határszéle német. Zala megyében Muraköz csakoem egészen horvát. S ha mind előszámláljuk hazánk idegen nem­zetiségű lakosait, azt fogjuk látni, hogy hazánkban 12 idegen nyelvet használnak századok óta, kiknek nagy része folyton ellenségképen állott szemben a magyarsággal. Miért nem értetik hát meg a tanítók közül sokan ezekkel azt, hogy a magyar nyelv az egyedüli kapocs, mely őket hozzánk láncolja, ne idegenked- jének hát tőle. Olyan ez, mint az épületben a máiter, mely ha nincsen a téglák között, a falak összeomlanak. Értessék meg velők és ne hallgassák el, hogy ha nyel­vünket birni fogják, megértenek bennünket s látni fogják, hogy mi őket nem üldözzük, hanem e helyett szeretettel öleljük kebe­lünkre. Nem fognak akkor a konkolythintők után menni. A magyar hazafiságnak legelső és alapfeltétele a magyarul beszélés. Járjon e tekintetben is jó példával elől a tanító. Ne csüggedjen, ha ezért valaki panaszra menne az iskolaszéki elnökhöz, ne féljen még akkor sem, ha ez agyonütéssel fenyegetné is, mert megvédi őt a törvény, csak tegyen bátran jelentést hatóságának. Ha ily értelemben lelkiismeretes és tettre bátor a tanító s nemcsak szinleg, hanem érzelmileg végzi a nép között munká­ját, nem hátrál meg a felsőbb nyomástól, hanem éjét napot eggyé téve küzd, úgy rövid idő alatt elfogja érni, hogy az a rác, tót, német vagy oláh büszkén a mellét verve magyarul fogja elmondani esküképen: én is a magyar haza hü fia vagyok. S elfogja ismerni azt, hogy cudarság és egyenlő bűn a*haza elá­rulásával: magyar földön élni, magyar ég alatt magyar levegőt szívni és magyarul nem tudni. Előre tehát mindnyájan és cselekedjünk! Ezt követeli tő­lünk hazánk, hivatásunk, ezt az 1907. évi tanítói törvény. Kakszentruárton. Bmmzhí Joííp/’.

Next

/
Thumbnails
Contents