Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-02-25 / 2. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 13 Reform eszmék. Irta: Ijftt(/>/<• l Héln. A tanítóságot szeretik a kultúra apostolának nevezni. Ez a fölemelő titulus abban leli magyarázatát, hogy a tanító, mint nevelő és oktató, a gyermek öntudatának első percében már az ember mellett van s mint ilyen, végig kiséri — mondhatni — egész életén át. A tanító szerető támogatása s gyámo- litása mellett végzi el az elemi- és ismétlő iskola osztályait. Ö vezeti tovább az ifjúsági egyesületen, az önképzőkörön keresztül. A tanító üdvös munkájával, jó tanácsával a gazdakörökben s a szövetkezetekben is vezetője marad a népnek. Tehát igazi kulturmunkát végez. De az a kérdés, hogy ma a tanítóság szolgálja-e elegendőképen a kultúrát s vajon nem lehetne-e olyan eszközöket keresni és találni, mely eszközökkel fokozottabb mértékben dolgozhatnánk a kultúra előhaladásán s nem lehetne-e a tanítóság irodalmi, paedagógiai és társadalmi működését egységesen szervezni, központilag irányítani? Ma például a társadalmi működést illetőleg a tanító teljesen saját énjére van utalva. A tanügyi adminisztrációt annyira elfoglalják az iskola más kérdései, hogy tanítóság ezen munkáját jó- akaratu támogatással és buzdítással segíteni nem tudja. Nincs rá ideje. Mikor a tanító elhagyja a képzőt, lelke gazdag eszmékkel s nemes lelkesedéssel van telítve. A sors oda dobja egy elhagyatott községbe. Első dolga, körül néz, hogy a magával hozott szép eszméket hogyan ültethetné át az életbe. Azonban csalódás éri, mert az eszmék megvalósításához nem elégséges a lelkesedés s a szellemi tudás, hanem bizonyos fokú gyakorlati érzékre, gyakorlati tudásra van szükség, melyet a képzőben elsajátítani lehetetlen. Ismétlem. A tanító önmagára van utalva. Próbálkozik. Ha elég, erős akarattal és tudással bir, talán megtalálja a módot a nép szociális törekvésének szervezésére, de ha lelkesedése a ta- pogatódzás közben elfogy, kedvtelenül hagyja ott a tért s kizárólag az iskolában teljesiti kötelességét. Egy olyan szerről kell gondoskodnunk tehát, mely a tanítóság munkás szellemét és működési energiáját magában egyesíteni tudja és azt rendszeresen irányítani is képes. Úgy gondolom, tantestületeink jelenlegi kereteinek tömör kitöltésével megteremthetjük a kívánt szervi egységet. Minden megyei általános egyesület kebelében három szakosztályt kellene létesíteni: irodalmi-, paedagógiai- és szociális szakosztályt. Az egyes cimek minden bővebb magyarázgatás nélkül is világosan kijelölik a szakosztályok működési körét. A szakosztályok megalakítását, működését s az anyaegyesülethez való viszonyát a következő módon képzelem :
