Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-02-25 / 2. szám
6 tanügyi értesítő nagyon is ügyetlen, nyelvileg hibás kérdéseket is intéznek a tanítóhoz, amelyeket azonban legtöbb esetben a kérdezők maguk javítanak ki. Különben az önálló helyes, sőt választékos beszéd és előadási könnyedség csakis oly módon sajátítható el, ha az ismétlésnél arra szoktatjuk tanítványainkat, hogy koncentrikus kérdései nyelvileg, logikailag és tartamilag minden tekintetben kifogástalanok legyenek. A tanítványok közti élettől áthatott szellemi kölcsönhatás feltűnően észlelhető a fogalmazványok kidolgozásánál, amelyeknek nevelési hatását különösen fönnebb említett nézőpontból szemlélve a módszertan nem méltatja eléggé. A fogalmazványok kidolgozásánál szükséges, hogy a tanító különösen a magasabb osztályokban a tanulóknak engedje át a főmunkát s ne ellenezze az adott tárgynak esetleges fantázia- szerű átformálását, sőt adjon helyet a szabad produktiónak is. Sohasem akadályozzuk meg, ha a tehetséges tanítványok eredeti s sajátságos felfogással dolgozzák fel az adott anyagot. Hiszen éppen e szellemileg erősek zavarják fel a gyengéket le- tárgiájokból, miáltal rendesen az egész osztályt magukkal ragadják s igy annak szellemi nívója nagyban emelkedik. Különben helyes vezetés mellett tanítványaink kedvvel és érdeklődéssel gyűjtik az anyagot az adott fogalmazvány felépítéséhez, miáltal a következtetésnek uj meg uj forrásaira akadnak. Egymás vázlatainak kicserélésénél pedig szinte kritikusan hasonlítják össze egymással leírási módjukat, miközben arra törekszenek, hogy a leírás nyelvileg helyes formában legyen feltüntetve. E tanítási mód élettől adhatott menetnek nevezhető, s csakis ily módon válik a tanulás szellemi erőforrássá. Hiszen csupán az öngondolkozás tiszta szféráiban fejlődhetik erőssé, naggyá, az önérzet, önitélet s a szellemi önállóság. Már pedig a földi ember legnagyobb diadala, ha egyéniségét érvényesítheti. Nagybánya. Alejcy Kttt'iiél. Az akarat — diadalt arat. Sokszor többekről lehet hallani a tanítóság körében magánbeszélgetés és nyilvános kijelentések utján is, hogy „a mi mostani köri és egyesületi gyűléseink nem érnek semmit. Hozunk ott határozatokat, de mit ér az, ha azok vagy fel sem terjesztetnek az illetékes helyre, vagy ha igen, úgy annak semmi foganatja nincs, az az illetékes körök előtt súllyal nem bir, meghallgatásra nem talál. Megvallom, nekem ezeket hallani rosszul esett s azért ki-
