Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-02-25 / 2. szám
tanügyi értesítő 5 gáttá a bölcsek és írástudások mondásait, hanem saját véleményének is kifejezést adott, azaz egyéni sajátságát érvényesítette. A Herbartianerek is a társalgási tanmód által kívántak alkalmat nyújtani tanítványaiknak szellemi sajátságaik és önálló Ítéletük nyilvánítására. A szociális életnek aiapkövetelése a szellemi individuálitá- sok közti kiegyenlítés s a társadalmi viszonyokba való beilleszt- kedés. De miképen történjék az, ha az iskola amely pedig az életnek nevel, e fönnebb jelzett dolgot nem közvetíti ? Valljuk csak be, hogy az annyira hangoztatott követelés : az életnek nevelni — dacára a sokoldalú reformtörekvéseknek mégis iskolai nevelésünkben mindezideig többé-kevésbbé elhanyagolt momentum. Joggal kérdezhetjük tehát: vájjon miképpen lehetne beilleszteni az eddigi didaktikai menetbe e szükséges kiegészítést minden jelentékeny zavar nélkül ? Hiszen a tanítványok egyéniségének előtérbe lépése zavarólag hatna a tanítás harmonikus menetére. Az egyéniség zavartalan érvényesülése csakis az úgynevezett alkalmi tanításnál, kirándulásoknál engedhető meg, amikor ugyanis éles megfigyelés által valamint a már látottak és az átélt impressziók helyes rendezése folytán ezerféle alkalma nyílik tanítványainknak önálló, vizsgáló érdeklődésük, kutatási ösztönük kielégítésére. A mindennapi tanitásmenetnél tanítványaink önálló szellemmunkájával csakis annyiban foglalkozhatunk, amennyiben azt az előirt formaszerinti tanítás megengedi. Hanem azért ilyenkor, de különösen az ismétlésnél elég idő s alkalom kínálkozik nemcsak a fogalmak megerősítésére, hanem a tanított anyagnak absztrakt tömörítésére is. Ily esetben jön létre a vélemények valamint a főesemények összegezése, úgyszintén egész anyagcsoportok és gondolatmenetek asszociálása, egy szóval ilyenkor lesz végrehajtva minden szellemi művelet, amely az intellektuális önerő fokozására használható fel. Valóban csodálatos, hogy pld. ismétlés alkalmával minő jótékony visszhatással van a tanítványok nagyobbszabásu önálló munkálkodása gondolkodó erejük élesbitésére és nyelvbeli előadásuk tisztaságára. Ily alkalommal helyes vezetés mellett fáradhatatlan versenyzés közben a tanítványok egyéniségei közti kiegyenlítés átlal valóságos szikrázó tüze keletkezik a szellemi önműködés kinyilvánításának, ami pedig a tanulásvágyat és az érdeklődést nagyban emeli. Sokszor valóban meglepő, minő szellemi önállóság észlelhető némely gyermeknél, ha alkalma nyílik sajátos egyéniségének érvényesítésére. Hanem magától értetődik, hogy a gyermekek ezért sokszor
