Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-12-25 / 10. szám
4 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Az irkák és nevelőintézetünk. Sokat vártunk a szelvényes irkák forgalomba hozatalától, legalább is olyan állandó bevételt, amennyit a Délmagyarországi Ált. Tanítóegyesület konviktusának juttat ezen az utón a lelkes tanítóság. Mi olyan sikert felmutatni egyelőre nem tudunk. De ennek nem a tanítók az okai, hanem a mi viszonyaink. A Délmagyarországi Ált. Tanítóegyesület tagjainak száma sokkal nagyobb; ott nagy városok tanítótestületei szállítják a szelvényeket. Nálunk Szatmár-Németi és Nagybánya ugyan látható és örvendetes figyelemben részesíti nevelő-intézetünk ezen érdekét, sőt egy pár járási székhelyen is nemes igyekezetét tapasztalunk; de lemaradt az iskolák zöme a falvakon, tehát éppen azon iskolák, melyeknek vezetői gyermekeik nevelésénél oly annyira rászorulnak intézetünk által nyújtandó kedvezményre. Ebből senkise következtesse — mint azt a látszat mutatja — a falusi tanítók ügybuzgalmainak a hiányát, mert ennek könnyen érthető oka van. Feltételezni sem lehet, hogy Nagyecsed derék tanítótestülete, vagy bármely községé is ne követelné a kereskedőtől a szelvényes irkák árusítását. Követeli azt — bizonyosan — minden tanító, de ennél tovább menni nem tud, mert nálunk a kereskedők csak azon esetben kapnak a kiadóktól szelvényeket az irkákhoz, ha azokat az irkák árán felül értékük lefizetésével kiváltják. Így aztán a szelvényes irkák csak a kiadóknál kaphatók, mert egy kereskedőnek sincs kedve a szelvények árát az irkák árán felül megfizetni. Ismerjük be: igazuk van. Mi a szelvényes irkáknak oly nagy forgalmat tudnánk csinálni, hogy a kiadó urak a szelvények árával azt minden megerőltetés nélkül honorálhatják. A nagy forgalom kisebb százalékos nyereséggel is nagyobb jövedelmet biztosit részükre, mint amennyi akkor lesz, ha mi a szelvényes irkákról lemondunk. A „mi házunk“ ügye annyira szívünkhöz forrt, hogy annak javáért a szelvényes irkák használatáról minden megerőltetés nélkül le tudunk mondani. Abban a kedvező helyzetben is, ha a kiadók a szelvényeket minden külön dij nélkül ragasztják be az irkákba, a szelvények összegyűjtése, megőrzése és időnkint az egyesületi pénztárhoz beküldése sok felesleges munkát, sőt költséget is okoz és azonfelül számtalan mennyiségű szelvény nem juthat az egyesület tulajdonába, tehát ki sem válthatjuk: ezen és több hasonló oknál fogva a szelvényeknek az irkákba ragasztását, a szelvényes irkák forgalomba hozatalát nevelő intézetünk anyagi érdekeinek szolgálásá- nál ezen a téren célhoz vezető alkalmas első lépésnek kezdetben sem tartottam. A szatmári tanítói konviktus javára 1909. évben a szelvényes irkák után, mint a nyugtázásból látjuk, csekélység folyt be. Ez az összeg — ismerjük be — azt a fáradságot nem érdemelte meg, amit a tanítóság ráfordított. Az se tévessze meg a tanítóságot,
