Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-10-25 / 8. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 Rajtok kívül a megyéből Szalecky Miklós érendrédi, Kincs József apai, Técsy Lajos misztótfalui állami, Moldován György miszbá- nyai községi, Dimand Károly felsőbányái r. kath. és Vass Lajos felsőbányái református iskolai tanítók vettek részt. Ezek mindany- nyian a maguk költségén voltak a tanfolyamon, miért is a kir. tanfelügyelőség intézkedett, hogy a megye által e tanfolyam céljára megszavazott 300 korona segély e megyebeli 6 tanító között osztassák ki. A tanfolyamon volt a földmivelésügyi minisztérium költségén Temes megyéből 2 férfi s Turkevéről egy nő. A tanfolyam számadója Székely Árpád volt. A tanfolyammal kapcsolatban a hallgató tanítóknak s a város érdeklődő közönségének aug. 20-án Gutenberg Pál a kézimunkára nevelő országos egyesület ügyvivő igazgatója érdekes előadást tartott, amelyen többen megjelentek a városiak közül is. Nagybánya, 1909, szept. 16. Székely Árpád A nagy igények — és a tanító. Sietek kijelenteni, hogy nem a tanitóember jogos igényeiről akarok a jelen alkalommal írni. Megírták azt már sokan és sokszor. Megírták szépen, helyesen és hűen meg ellenkező képen is. Sajnos, de úgy van, hogy a jövőben is meg kell azt még írni. A tanitóember életigényeinek kielégítését a havi sovány fizetési nyugta szabályozza! Ezt mondja talán valaki. Én azonban állítom, hogy nem az szabályozza egészen, hanem a jelen kor, a társadalom, a tanító hivatali minősége stb. No, de nem folytatom. Legyünk türelemmel; mondják, hogy a türelem rózsát terem. Helyes, sőt vigasztaló is lenne, ha nem gondolnánk arra, hogy némely rózsának igen kicsi az illata, de annál nagyobb a tövise. Arról akarok röviden értekezni, hogy az alsó néposztály körében, de különösön azok gyermekeiben az igények növekedése annyira rohamos és oly elszomoritóan lázas irányú, hogy szinte megdöbbentő, Ezen állításom bizonyítását feleslegesnek tartom. Meg vagyok győződve róla. hogy aki figyelemmel kiséri a nép szokásait, aki törődik a nép életviszonyaival, munkálkodik a nép anyagi jólétén, az tapasztalhatta állításom igazát. Legyen szabad különben idejegyeznem a közelmúltban országunk egyik nagynevű és magas állású vezetőjétől hallott, az igények nagyságára vonatkozó igen jellemző következő kijelentést: Ilyen kabátot, mint minő most rajtam van, inasom nem venne föl. Lehet, hogy a célzott inas sokat megengedhet magának. — Az azonban, hogy egy egyszerű, szegény napszámos, vagy kis fizetésű alkalmazott esetleg szegény falusi iparos ember gyermeke, különösen leány gyermek nagy igényekkel