Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-10-25 / 8. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ táplálva nőjön fel, ez szerintem hova tovább, annál károsabb dolog minden tekintetben. Mint a járványos betegség, lép fel némely községben — városokról nem is szólok — a nagyzási hóbort. A külöbség csak az, hogy mig az előbbi a testet sorvasztja, az utóbbi sok esetben a test sorvasztása mellett a lelket is megbélyegzi. Ismerek községet, hol egyes szegény szülők leányai a kerti kapát szégyenük a falun végig vinni. Itt a község nagy része szegény sorsú, de úgynevezett tudákos atyafiakból áll. Az ilyen szülők hiúságának hízelgő az, ha leánya cifra ruhában, ernyő alatt, csinos czipőben, keztyüs kézzel stb. sétálhat a falun végig. Egy másik községben meglepetve, de egyben jóleső érzéssel néztem, hogy a község fiatalsága csaknem valamennyien igen csinosan, helyesebben cifrán öltözködve mennek templomba. Amidőn a község népe anyagi álapota iránt érdeklődtem, csodálkozásomra azon felvilágosítást nyertem, miszerint alig van gazda, ki nyakig adós ne volna. A nép általában szegény, de a külsőségre, a „mutatásra“ sokat ad. Egy harmadik községben a viszonyok az előbbinél annyival rosz- szabbak, mert itt az erkölcsök is meglazultak. Szóval haladás a korral, — ferde irányban. Vigazstaló csak az lehet, hogy a baj még most nem általános. Terjedni azonban terjed. Sok megéhezi, vagy más hasznosabb, gazdaságosabb célzatú kiadást mellőz, csak legyen neki a külső fényre a „mutatásra,,. Az ilyen úrhatnám kisasszonyok rendszerint a házi dolgok elvégzésében is igen válogatósak. Az olyan dolgok mint a fonás, szövés házi ipar, vagy a gazdaság körüli munka végzése, szerintök idejét múlta, nem a mai kor gyermekeinek való. A surulást, a tapasz- tást, mosást és más hasonló dolgokat ha el is végzi, lehetőleg olyan időközben teszi, mikor senki sem látja. Szégyenletes valami ilyesmivel foglalkozni. Egy kis női kézi munka; kötés horgolás — ami mellett mellékesen másként is lehet szórakozni — csupán a napi teendő, mert az úgynevezett durvább házi munka nem az ő finom kacsóinak való. No, még a bejárónőnek (a pletyka miatt) is élni kell ám! — Egy ruhát helyesen és ügyesen megfoltozni, magának egy ruhadarabot elkészíteni, egy gyermekruhát összeállítani, esetleg egy nagyobb, viseltebb ruhát kisebbé átalakítani, — ezek mind olyan dolgok, melyek az ő munkakörén kívül esnek.*) Ilyesmire ő nem is gondol. Miért is gondolna? A varrónő dolga az. Nem is ruha az, ha nem a varrónő csinálta. Az ilyen ferde gondolkozásu házi kis leány előtt egyenesen nevetséges dolog arról beszélni, hogy gondos konyhakertészkedéssel, szorgalmas baromfi-tenyésztéssel, önszorgalomból elvéhezhető ügyesebb házi munkák végzésével minő szép kis öszeget lehet megtakarítani évenkint, különösen ott, hol azt a helyi viszonyok is elősegítik. Nem folytatom. Megvagyok győződve róla, hogy nagyon sok *) Az iskolai kézimunka tanításának tárgysorozata is hivatott ezen a dolgon segíteni. Szerk.
