Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-06-25 / 6. szám
tanügyi értesítő 13 a szülőt; boldog lesz a társadalom, mert egyenlőnek érzi magát egyik tag a másikkal s nem lesz tagja, aki nem jó szívvel vinné tehetségéhez mért áldozatát a jótékony cél oltárára; boldog lesz a haza, mert szeretettel ragaszkodik hozzá minden fia. Igen, mert a szeretet jobbá teszi a családi életet, mely a társadalom alapja s biztosítja a társadalom jólétét, békéjét, amelyen épül fel a haza boldogsága. ISuti Vince, A szatmári békekötés helyének megjelölése. A „Szatmár-Németi“ cimü lap szerkesztője, Ferenczy János beható tanulmányozással, utánjárással és ásatások végeztetésével ráakadt azon élésház maradványaira, melyben a szatmári béke megköttetett, mellyel vége szakadt a dicsőséges kuruc-szabadság- harcnak. Ezen fölfedezett helyről mondja Szilágyi Sándor „A magyar nemzet történeté“-ben: „Április 27-én (1711) gyűltek be a statusok, magyarországiak és erdélyi exulánsok Szatmárit, a templomba, aki az előtt prófontház volt, most pedig a reformátusok járnak belé. Károlyi Sándor nyitotta meg az ülést“. (VII. kötet 676. lap.) Ferenczy János fölfedezését f. évi június hó 9-én tárgyalta Szatmár-Németi város közművelődési bizottsága s nagy lelkesedéssel a következő határozati javaslatot hozta: Tekintetes városi Tanács! Ferenczy János nyug. városi ellenőr előterjesztése folytán a szatmári békekötés megörökitésére vonatkozó véleményünket és javaslatunkat beható tanulmány alapján az alábbiakban van szerencsénk előterjeszteni. Mindenekelőtt tisztába jöttünk azon kérdéssel, hogy a régi vár területén fenállott azon éléstár (prófuntház), a melyet a reformátusok ideiglenesen templomul használtak s a melyben Szilágyi Sándor (magy. nemzet története) szerint a nemes és vitézlő rendek, magyar és erdélyországi meghatalmazottak és a városi követek a II. Rákóczi Ferenc szabadságháboruit befejező szatmári béke pontjait 1711. április 27—28. napjain tárgyalták és elfogadták, — nem állhatott más helyen, mint a báró Vécsey-féle deáktéri teleknek a mostani magtár mögötti részén. Ennélfogva elfogadtuk Ferenczy János előterjesztésének azon állítását, hogy az e helyen végzett ásatások alkalmával felszínre hozott omladékok és üszkös tetőrészek csakis az egykori éléstár maradványai lehetnek.