Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-06-25 / 6. szám
14 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Tehát megbízható nyomok vezetvén azon történelmi nevezetességű helyre, ahol a szatmári béke föltételeit tárgyalták, ezzel azon mulaszthatlan kötelesség hárul a város közönségére, hogy ezen helyet emlékművel jelölje meg. Ma már számos történelmi emlék hirdeti az országban az utókor kegyeletét és történelmi érzékét. És sokkal kisebb jelentőségű eseményeknek is állitanak emléket, mint aminő a szatmári béke. Úgy véljük tehát, hogy Szatmár-Németi szab. kir. város közönsége súlyos mulasztást követne el, ha tovább is várna a szatmári béke megörökitésével. A szatmári békekötés európai jelentőségű történelmi esemény, amely kibékítvén az eredménytelen küzdelmekben kifáradt nemzetet a dinasztiával, megalapitotta a monarchia nagyhatalmi állását s ezen nyugszik hazánknak immár kétszázéves uj története és alkotmányos szabadsága. Ha a II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabadságküzdelmének leveretése fájdalmas emlékű is reánk nézve, az ezt követő szatmári béke a nemzetre sem lealázó, sem szégyenteljes nem volt. A nemzet és az uralkodó család kibékülése megteremtette hazánk szellemi és anyagi fejlődésének föltételeit és meghozta a béke áldásait. Midőn tehát ezen történelmi esemény megörökitéséről van szó, nem elégedhetünk meg egy szerény emléktáblával, bár azt is szükségesnek véljük, hogy ott legyen a báró Vécsey házon örök emlékezetül, — hanem szükségesnek tartjuk, hogy a város közönsége monumentálisabb emléket emeljen a szatmári békének, amelyben kifejezésre jusson a szatmári béke alapgondolata, a kuruckor harcainak soha el nem múló dicsősége s a művészet erejével szóljon a lelkekhez s növelje az utókorban a nemzeti öntudatot és a történelmi emlékek tiszteletét. Úgyis ez az egyetlen kivaló történelmi esemény, ami városunkhoz fűződik. Ez pedig kiválóan alkalmas a művészi megörökitésre. Városunk különben is rendkívüli szegény műemlékekben s akkor, midőn hozzánk képest tizedrangu községek is szobrot emelnek nemzeti hőseinek, Szatmáron a 20.-ik század első tizedének utolsó évében két igénytelen mellszobrocska szerénykedik. A Kölcsey Ferencé és a Kiss Gedeoné. Az emlékmű felállításához most még van a kedvező alkalom is. 1911. április 27—28-ikán kétszázados évfordulója lesz a szatmári eseményeknek. A rendelkezésre álló két év elég lenne egy országos mozgalom megindítására s a szobor-alap megteremtésére. Hogy hol és mily alakban állíttassák fel az emlék, az egyelőre nem a mi feladatunk. Ugyanazért tisztelettel javasoljuk, méltóztassék a törvényhatósági bizottságnak ajánlani, hogy elvben az emlék felállítását
