Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-06-25 / 6. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 ember ez, hol e tekintetben hiba van, ha a külvilágról sokat tud is; a második pedig bűn, mert az irodalom tartalma, a gondolat a cél, a nyelvtan csak a szöveg megértésének az eszköze. Nézzük a tartalmat, ez szép formában jelentkezik-e ? S tudás miatt ne üzzük ki a tanulót a szép paradicsomából, a mint szokás ezt tenni pl. a természetrajz tárgyalásánál! A tudás tul- tengése nem éri meg azt a magas árt! Ma már a nagymesterek munkái oly olcsón kaphatók sikerült utánzatokban, hogy a legszegényebb iskolának is annyimennyi belőlük megszerezhető volna. Bizonyos szabályt itt is megállapíthatni olvasmányok s költemények tanítása tekintetében. Ha tanulóinkat hozzászoktatjuk tervszerűen, hogy az olvasmányból ezt s azt hagyjanak ki, rövidítsék vagy tegyenek hozzá, ez is élesíti fantáziájukat. S rajz terén is, a ki még nem otthonos az uj módszerben és mintából másoltat, legalább ily rövidítéseket — s bővítéseket csináltathatna. Iskoláinkban a reproduccio túlnyomó, a produccio kevés; ugyanez a panasz közéletünkben, pl. tudományos irodalmunkban sok a plagiator. Talán összefügg e kettő. Gazdasági tekintetben látok fűszeres s más boltokat egymás mellet, egyik olyan mint a másik, eltérés csak a tulajdonosra nézve van. Eredetiség csak annyi van, hogy a vaskereskedő pl. nem számit sok vevőre, 1—2 is elég heti vásárkor, ha csak ezeket becsaphatja. A másik kereskedő a fortéllyal él, mikor az árut rendeli, kiköti, hogy bizonyos napon délig itt legyen s ha délután jön vagy másnap, akadékoskodik, nem akarja átvenni, perrel fenyegeti a küldőt, ez inkább enged az árból. Azt is tudom, hogy a japán áru nagy elterjedtségnek örvend, mert sajátságos produccio. A mi nemzeti motívumaink versenyezhetnének a japánival, de mi sajnos ugyanazt készítjük, mint a többi nyugateurópai állam s igy nem igen kelhetünk versenyre. Producciót kérek az egész vonalon ! Reprodukálni ugyanis alva is lehet, alig van egy lelki erő angazsálva mellette, még kevésbé több. Tessék csak megfigyelni, hogyan dolgozik a produkáló, ki valami újat akar mondani vagy nyújtani a világnak. Érzése, akarata, gondolkodása, képzelete mind szárnyat kap vállalatától, mintegy erő ébred benne, mert érdeklődése a legmagasabb fokú. Még az emlékezete is eziránt a legnagyobb. Csak szoktassuk tanulóinkat produkcióra, önállóságra; hadd találják ők fel az igazat, a jót, a szépet mindenben, ne adjuk, tálaljuk a készet nekik, hogy reprodukáljanak; az lesz aztán erőkifejtés és pedig minden erőé. A produkció emberi ösztön is, a kisded azért unja meg a kész játékszerét s hogy produkálhasson, elrombolja. A tanulók tehetnek kérdéseket a tanítóhoz, a tanórában is, ők kérdezzenek egymástól s a tanító tartson Ibsennel, ki „Az ifjúság szövetségéiben mondja: „Hivatalom kérdezni, de nem felelni!“ Vezesse rá tanulóit a feleletre, ha ezt eléri, jól oktat
