Tanügyi Értesítő, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1909-06-25 / 6. szám
6 tanügyi értesítő nemes munkásságáról. Nem panaszkodhatunk, eddig is meglátták azt, ki az igyekezet embere volt, ezután sem fogja a munkást homály borítani. Igyekezetünk, szorgalmunk megkapja a maga jutalmát, ha ma nem, később, de el nem maradhat. Boldog, nyugodt és megelégedett vakációt! (Szatmár-Németi.) MÉafottán »/linfts. Az egész ember nevelése. El nem zárkózhatni attól a szemrehányástól, hogy az iskola inkább oktat, mint nevel, oktatása csak észfejlesztő, gyakorolja az emlékező tehetségei, fantázia s a kedély üresen marad, akaraterőképzésről pedig legkevésbé gondoskodik. Herbard a nevelő oktatást irta zászlajára, de mig az oktatás céljául hatféle érdeklődést jelöl meg: empérikus, speculativ, aesthetikai, sympatikus, socialis s vallásos érdeklődést, addig az egész nevelés célja szerinte az erkölcsiség jellemszilárdsága. Nagyon helyes, hogy az iskola nem fejezhet be semmit s kész rajokat nem bocsáthat ki a falai közül; a jó pap holtig tanul, minden ember érdeklődjék minden iránt teljes életében, egészítse ki az iskolától lerakott alapot, az iskola csak az aziránti érdeklődést ébreszthette. Nagyon okadatolt az is, hogy a tanulásnál magasabb az erkölcsös jellem. De az élet sokkal többet tartalmaz : művészetet, földmivelést, kereskedelmet, ipart, mindezek számára vannak szakiskoláink, népünk 9/io része azokból él, ha nem lateiner s az állami életben inkább consumens mint producenc, ezekre is kell az ifjúságot nevelni s itt más lehetségek forognak szóban. Miért hagyná el növendékünk a falusi iskolát s ez ne adná neki életre való utravalóul a szép iránti érzéket, hogy tudjon gyönyörködni a természet szépségeiben s mindenben, mi tetszik? S helyes rajzoktatás, modellirozás, pláne a kézimunka (slöjd) kiképezhetné őt. A költemény- s olvasmány tárgyalásnál ne gram- matizáljon, ne bajlódjék reáloktatással, hanem az aesthetikai szempont a fő. Hogyan mondtad volna ezt, fiam, saját szavaiddal ? A költő e helyett azt mondja... a helyett ezt... s elmondatom a tanulóval a különbségeket mind s átéreztetem vele, tudatába hozom a szépet. Ugyanerről a tárgyról (pl. a tavaszról) tárgyalunk más költeményeket is aesthetikai célból, aztán összehasonlítjuk, melyik a legszebb ? Sajátságos! Sok tanító fél attól, hogy az olvasó könyvet mint öncélt tekintse. Leginkább használják idegen nyelvtanításnál fordításra pl. magyarból németre, vagy ha nem fordítanak, reális grammatikát oktatnak belőle. Az első hiba, a fő mégis az ember lelki élete, ezt kell az iskolának rendbe hoznia: nem művelt
