Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-04-25 / 4. szám
tanügyi értesítő 7 lommal, az állammal annyi kötelességet ir elénk és annyi terhet ró ránk, hogy munkálkodnunk kell, még pedig igyekezettel, ha meg akarunk állani a köznapi élet rohanó áradatában. A társadalomban minden ép egyén képes és köteles egy helyet elfoglalni s erkölcsi érzületéből kifolyólag emberi feladat azt becsülettel meg is állani. A tér, melyen munkálkodunk, ha a közer- kölcsiséget nem sérti, nem jöhet bírálat alá; de bírálat alatt áll az, hogy miként munkálkodunk a körben, mit saját magunknak alkotánk; és mig az, ki ezen munka közt a munkaszeretet fáklyájánál hűségesen töltve, teljesíteni tudja kötelességét úgy egyesek mint a társadalom iránt; addig egy másik, ki tehernek és megalázónak tartja a munkát, nem szeret megizzadni, nem kíván elfáradni s meglopja önmagát és hűtlen gondviselője azoknak, kiket sorsához vérség, erkölcsi és világi törvények kapcsolnak, értéktelen része az államnak s élősdi átka a társadalomnak, mely- lyel szemben jogokat alkot magának, anélkül, hogy azokért kötelességeket teljesíteni szándékában is állana. Ha már a munkaszeretet oly kiváló szerepet játszik úgy az erkölcsi és anyagi, mint a magán és társadalmi élet boldogságában, önként következik, hogy azt már a gyermekkorban fejleszteni, irányítani kell; és mivel az iskola előcsarnoka a közélet egyetemes nagy épületének, a munkaszeretet fejlesztését az iskola sem hagyhatja figyelem nélkül. Természetes, hogy itt elsősorban és főképpen az iskolai munkaszeretetről, a tanulás megkedveltetéséről lehet szó, s a játék is dolog számba megy; de nem végez hálátlan munkát az a tanító, aki tanítványait úgy tudja vezetni, hogy munkájukat nem azért végzik jó kedvvel, mert az elő van irva, hanem magáért a tudásért. Ezért törekedni kell a tanítónak, hogy növendékei tudásvágyát fentartsa, élessze, fokozza; mert ha a szépet felismerni s a hasznost becsülni tudják, ott a munkaszeretet olyan gyökeret ver, melyre bátran lehet építeni. A kötelességérzet is sokat ér, de sokkal többre képes, ha tudásvágy sarkalja munkára. Fel kell növendékeinkkel fogatni, hogy az élet egy hosszú utazás, melyre utravalóval kell elindulni; fel kell fogatni velük, hogy minden kornak meg van a maga kötelessége, és minél bellebb mennek az életbe, annál több teendő vár reájuk. A gyermek- és ifjúkor teendője az ismeret, az útra valók megszerzése arra a hosszú útra, amit életnek nevezünk. Elibök kell tárni, hogy sem a föld, sem a társadalom nem ad ingyen semmit; és mindent, amire szükségünk van, hogy magunkat éhség és hideg ellen védhessük, szóval élelmünket és ruházatunkat munkával kell kiérdemelni. Ha a felnőtt emberek megszűnnének minden komolyabb munkával foglalkozni, akkor ki vetne és lehetne e valamit aratni ? Hol vennénk ruhánkat és egyéb szükséges tárgyakat ? A munka tehát éppen olyan nélkülözhetetlen az emberre nézve, mint a levegő, étel, ital, álom; és
