Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-04-25 / 4. szám
8 tanügyi értesítő mert oly szükséges, szeretnünk s megkezdenünk^kell azt már gyermekkorunkban és folytatni szorgalommal mindaddig, mig erőnk bírja, mig korunk engedi, annyival inkább, mert valamint aki nem Ízlelt keserűt, az nem tudja mi az édes : úgy aki a munkában soha el nem fáradt, nem érezheti, hogy milyen édes a pihenés. Az idő pénz, de mindenkire nézve csak úgy válik azzá, ha igyekszik azt jól használva értékesíteni. Lelki tehetségünk olyanok, s tagjaink úgy vannak alkotva, hogy azoknak felhasználásával az ember csudákat müvei; a világ haladásának, a közjóiét emelésének minden jól végzett munka kiegészítő része; nem szabad azt tehernek, vagy megalázónak tartani, mert ez az, ami egyeseket és családokat úgy, mint nemzeteket és államokat gazdaggá és hatalmassá tett; a munka az, melynek az emberiség mai műveltségét nagy részben köszönheti. És nekünk magyaroknak, kik számban oly kevesen vagyunk, de hazánk a természetnek oly sok értékesíthető ajándékaival van megáldva, nemcsak egyéni, de hazafias kötelességünk is, hogy magunknak a műveltebb és hatalmasabb nemzetek sorában előkelő állást teremtsünk. A munkaszeretet fejlesztésénél egyik legfőbb tényező a példaadás; azért a tanítónak kell az iskolában legmunkásabbnak lenni, a munka vidám végzésében példát adni; ha a tanító rest, ne várja, hogy növendékei munkásak legyenek. Igyekezzék növendékeit úgy foglalni el, kogy a munka kényszermunka színezetét ne vegye magára s tegye azt változatossá, miben az irás, rajzolás, ének, testgyakoilás és a kézimunka tanítása, egy jól összeállított órarend alakjában nagy segítségére lehet. Bánásmódjából a bizalomkeltés, az ember- és igazságszeretet soha ne hiányozzék. Első helyen ne a tehetséget és eredményt, hanem az igyekezetét mérlegelje és jutalmazza, mely a bár kisebb eredményt létre hozta. A jó tehetség a munka könnyebbségében és gyorsaságában s az elért jó eredményben már jutalmát találta ; a nehezen boldoguló gyenge tehetségnél ezeket csak a tanító jóakaratu biztatása s egy kis elismerő szó pótolhatja. Megengedheti a versengést, de vigyáznia kell, hogy egyenlő tehetségüeket állítson egymással szembe; alkalom adtán megemlékezhetik olyan férfiak és nők életéről, kik munkájuk nyomán lettek nagyokká és jutottak hírnévhez. Kellő óvatosság mellett példákat hozhat fel abból a társadalomból, ahol élnek s ismerőseik vannak, bemutatva nekik, hogy hova emeli az embert a munka, és hova juttatja a henyélés, a dologtalanság. Kétségtelen, hogy a növendékek későbbi sorsa, helyzete, fejlődése sokat változtat az iskola munkáján, de ha a tanító a nevelés és tanítás tágas mezején a munkaszeretet fejlesztésére kellő gondot fordít, olyan utravalót ad iskolából kikerülő növendékeinek, mely esetleg holtuk napjáig kiséri őket, s bizonyára lesznek köztük, akik tanácsait idők múltával is hálásan fogják emlegetni. (Szatmár.) Kút ay Ij.
