Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-04-25 / 4. szám
6 tanügyi értesítő helyre áll a lelkiismeret nyugalma, erőt nyer a gyenge, érdemeket szerezhet az eddig érdemtelen. Ki nincs velünk, az ellenünk! A munkaszeretet fejlesztése. Ha igaz az, hogy minden államnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs, igazolható az is, hogy a tiszta erkölcsnek egyik alapkövét a munkaszeretet képezi. Ki erkölcsileg tiszta, lehetetlen, hogy a munkát ne szeresse ; és ki a munkát valóban szereti, már oly tulajdonságot hord magában, mely képes erkölcsiségének is a legtöbb esetben határozott jó irányt adni. Mig a társadalmi vétkek és bűnök nagy része a munkát- lanság emlőin nevekedik föl, addig a munkaszeretet az embert legtöbbször elégedetté, nyugodttá és igy boldoggá teszi. Hány van, ki a munkátlanság miatt elégedetlen önmagával, a társadalmi renddel s a gondviseléssel, csalásra s más ilyen üzelmekre vezeti ; hányat tesz iriggyé, midőn látja, hogy ennek és annak jobban megy a dolga; hányat juttat az a megszégyenülés a közmegvetés táblájára s hányán hordják miatta sokszor érezve az el nem titkolható szegénység rongyait? Mig az, ki megismerte a munka becsét és értékét s kit céljai felé a munkaszeretet vezérel, nem vágyódik a másokéra s nem irigyli mások jobb sorsát még akkor sem, ha egy vagy más tekintetben szükséget lát; de megbecsüli azt, mihez fáradságos munka árán jutott; s ha az élet küzdelmes tengerén olyan szirtekkel találkozott is, melyek minden igyekezetét meghiúsították, minden reményét megsemmisítették, még akkor is megmarad számára az, mit a munkátlan nem ismerhet, nem érezhet; a tiszta öntudat, a nyugodt önérzet, mely vádat nem emelhet ellene, s megmarad számára a nyugodt visszatekint- hetés a múltra, a megfutott pályára, melyen ha nem győzött is, de emberi becsülettel küzdött. Munka által legyünk nagyokká ! A munkában töltött idő engedhet legkevesebb alkalmat a hivalgásra; a munka az, mely testünk szervezetére, szív- és lelkivilágunk állapotára és anyagi helyzetünkre elsőrangú befolyást gyakorol. Miként a természetben fent és alant örökös a mozgás: úgy a testünk szervezetében rejlő erők is érvényesülésre várnak, s ezek másként nem értékesíthetők, hanem csak munkában ; erre össztönöznek bennünket a természettől nyert tehetségeink, melyeket érvényesíteni s gyakorlás által fejleszteni és edzeni kell. Ki mindezeket elmulasztja, hűtlen letéteményese a természettől nyert tehetségeinek, s alig tesz maga iránt többet, mint az egy helyhez kötött növény. Ma már nem is abban a mesés aranykorban élünk, midőn a meg nem szántott föld gabonamagokat termett a gondtalanul élő embernek; saját helyzetünk szemben a családdal, a társada-
