Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-04-25 / 4. szám
2 tanügyi értesítő roszi munkáját, az ő nagy küzdelmét az utódok folytatni fogják és ki fogják vívni nemzetünk ősi szabadságát. A nagy tragédia után századokig pihent a dicső fejedelem a márvány-tenger partján, mig felébredt a nemzet lelkiismerete és erős elhatározással hazahozta a szentelt hamvakat, hogy itt nyugodja, itt pihenje tovább Rákóczi Ferenc az ő álmait. Még élénk emlékezetünkben van az a nagy diadalmenet, amellyel a nemzet hazahozta nagy fiát, amidőn a dicső fejedelem a haza szentelt földjébe visszatért közénk, hogy nagy szellemét árassza szét a mi lelkűnkbe és szivünkbe, hogy megerősítsen bennünket további küzdelmünkben. Ennek a nemes hatása alatt határozta el Szatmár-Németi sz. kir. város közönsége és törvényhatósága, hogy a nagy férfiúnak képét ide fogja helyezni a közgyűlés termébe, hogy itt álljon az ő nemes alakja előttünk és utódaink előtt, hogy lelki erejétől, hazafiságától és vallási buzgó- ságától merítsünk erőt a további küzdelemre. Mélyen t. díszközgyűlés! Itt állunk a leleplezés előtt; s midőn ezen a mai hazafias napon, amelyet Rákóczi Ferenc emlékének szentelünk, szivem teljes melegével üdvözlöm a in. t. ünneplő közönséget és midőn a mai díszközgyűlést megnyitom, egyidejűleg átadom a szót az ünnep szónokának. (Elénk éljenzés és taps.) Ezután Osváth Elemér főgimn. tanár, városi bizottsági tag, mondotta el ünnepi beszédét, melyből a következőket kivonatoljuk: Emlékezés és remény, más szavakkal múlt és jövendő. Csak annak a nemzetnek lehet reménysége, tehát jövendője, amely múltjára, nagy alakjaira méltóan emlékezik. II. Rákóczi Ferenc korszakában nagyon szomorú volt a magyar nemzet sorsa. Elnyomatás alatt nyögött s meg volt fosztva jogaitól. „Szomorú sírással sirhatsz magyar nemzet!" énekli egy akkori íüstóriás ének. II. Rákóczi Ferenc volt az, aki vagyonát, boldogságát, szerelmét kockára téve, az elnyomott magyar nemzet jogainak, szabadságának védelmére kelt s feláldozta a szent eszményekért mindenét, készebb volt inkább a keserű számkivetés kenyerét enni, semhogy eszméiből, törekvéseiből egy betűt is engedjen. Itt a szónok színes képekben festi II. Rákóczi Ferenc harcait s igy folytatja: Volt-e a magyar nemzetnek nagyobb hőse, önfeláldozóbb mártírja?! Kihez hasonlítsam; kit hasonlítsak hozzá? Itt áll törvényhatóságunk termében a magyarnép édesatyjának, Kossuth Lajosnak arcképe. Mindkettő, Rákóczi és Kossuth, éji homályt látott maga körül, látta, hogy a letűnt századok sötét rétegei alul alig pislog már a magyar dicsőség. — Mindkettő erőt érzett magában kimenteni a magyar dicsőséget az éji ho
