Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908-04-25 / 4. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

3

mályból. Mindkettő küzdelmének tragikus vége volt. A virágokkal tele hintett ut a Qolgothához vezetett, de eszméjük él, élni is fog, amig magyar szív dobog e hazában!

Rég elhangzott a harci zaj. Nem szól már a tárogató úgy, mint akkor. A kuruc hősök csendesen pihennek. De Rákóczi emléke a magyar vérben él és ott kiált; hiába csiti- tod: lázad, hiába akarod elfojtani: felébred. Elér mindenüvé, mint az ég gyújtó villáma, mint az ég haragja, kisér mindenütt, mint az egy igaz Isten élő kijelentése és el nem hagy soha ! (Éljenzés.) Félre a lepellel! (A lepelt eltávolítják a képről. Elénk éljenzés.)

Itt áll előttünk a jóságos fejedelem, Il-ik Rákóczi Ferenc képe, a maga férfias, a maga daliás szépségében. Itt áll törvényhatóságunk termében örök tanujeléül, örök intéséül annak az igazságnak, hogy a nagy eszmék és eszmények kultusza magának az Istenségnek a kultusza. Ideig-óráig megdobálhatja sárral a rágalom, megtagadhatja talán a gyáva megalkuvás, de meg nem semmisítheti soha. Nem! Mert a megváltás eszméje nem emberi találmány, hanem az istenségnek egyenes beleavat- kozása a nemzetek sorsának intézésébe, s jaj annak a hatalomnak, amely útját próbálja állani; de még inkább jaj annak a népnek, amely arról önszántából mond le! (ügy van ! Úgy van !) Magyar népem, valahányszor e helyre lépsz, ne feledd soha, hogy szent ez a hely, mint Istennek felszentelt temploma ! (Éljenzés.)

Lelkesülten és lelkesítve azzal fejezi be szónoklatát hogy:

Szálljon szivünkből és ajkunkról fohász az Istenhez, hogy áldja meg ezt a sokat szenvedett nemzetet, áldja meg a Rákóczi népét, de úgy áldja meg, ha nem lesz hűtlen soha Rákóczi emlékéhez! (Zajos éljenzés és taps.)

Ezután dr. Vajay Károly polgármester a következő indítványt tette:

Tekintetes Törvényhatósági bizottság!

Mély megilletődéssel állok fel, a midőn most már itt van közöttünk hű képmása utolsó nagy nemzeti fejedelmünknek; annak a fejedelemnek, aki hazájáért a mi szeretett hazánkért mindazt a mi a földi életben kedves, feláldozta. Emlékezetünkben vannak még azon nagy nemzeti ünnepnapok, a melyek nagy fejedelmünk és a vele együtt elbujdosott hű társak idegenben nyugvó hamvainak hazaszállítása akalmából lefolytak s a mely ünnepségek keretében Szatmár-Németi sz. kir. városnak mint a Rákóczi korszaka egyik nevezetes városának megtelő hely jutott és a diszkiséretben és a drága hamvak sírba tételénél tényleges részt vett. Ezen lefolyt nagy nemzeti ünnepnapoknak örök emlékezetéül határozta el a város közön