Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-04-25 / 4. szám
tanügyi értesítő 7 íme, ezen rövidre fogott elmefuttatásból is kitűnik, hogy érdemes a módszert — mint a tanítói munka koronáját — eredeti jogaiba visszahelyezni ! Szatmár, Neubnner JEiemév, Az uj rajzolás és agyag-mintázás. A rajztanitás fontosságát, eszközeit, múltját és irodalmát nem szándékozom cikkem keretében vázolni, mert ez messze vezetne célomtól, hanem leirom saját tapasztalataimat, hogy ezáltal szolgáljam a tantervnek a művészi tanításról irt magasztos eszméit. Évekkel ezelőtt kísérletet folytattam a kockahálózatos rajzfüzetekkel; ebbe részint a zilahi állami tanítóképzőben népiskolák részére rajzoltatott mintagyüjteményt, részint Wiedeman „Ezer- figura“ című paedagógiailag rendezett gyűjteményéből rajzoltattam. Növendékeim a nagytábláról rajzaimat kisebbített alakban vitték a rajzfüzet kocka hálózatába. E rajztanitás érdekes volt, de nem volt szellemképző. Ezzel a legkomplikáltabb csillag- vagy szalagalakzatoknál sem csináltam egyebet, mint egyik szeglettől a másikba mentem. Ezt hívták akkor rajztanitásnak. A gyermekeim megtanultak szegletből szegletbe menni. Ezt felségesen tudták. De valami természeti tárgyat bizonyos hűséggel és jellegzetességgel lerajzolni nem tudtak. Ezek, habár módszeresen csináltam, habár magyaráztam, habár a gyermekek az átlagosnál szebb ábrákat produkáltak, melyek a szemnek tetszetősebbek voltak, mint a maiak, lel- kemet ki nem elégítették. Gondolkoztam, mikép lehetne, mint az itteni festők szokták, a természetet magát a papírra vinni. Aáegáltam a festők mellett; engedelmükkel néztem a rajzolásukat és festésüket. Olvastam a lapokban a rajztanitás uj irányáról. Láttam 1905-ik év júliusában Budán a népiskolai rajzokat egy nőtanitó vizsgálatán és ezen természet utáni gyermek rajzok a kérdést eldöntötték forrongó lelkemben. Azóta a természet után rajzoltatok. Ha a tanterv tiltaná, hogy igy nem szabad rajzoltatni, akkor is igy rajzoltatnék, mert meg vagyok győződve, hogy ennél fontosabb, lelket és testet képzőbb tantárgy nincs a népiskolában. A gyermekeket pontos látásra, kézügyességre neveli, szellemi fölfogó képességét erősiti, aeszthetikai érzékét fejleszti, rendre és tisztaságra szoktat, ezenkívül a látottakat tisztán megérteti a gyermekekkel. Másként látja a nagytermészetet a rajzoló, a festő mint a nem rajzoló és nem festő; azaz jobban figyeli meg a természetnek minden tárgyát; keresi abban a jellegzetes vonásokat, színeket és árnyakat. Megtartja emlékezetében vagy grafikai utón papírra teszi azokat és eléri azt a célt, hogy nemcsak szó-
