Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-04-25 / 4. szám
6 tanügyi értesítő Mi hát a teendő ? — Amennyiben a cikornyás tanítási eljárásokat kiselejteztük, helyettesítsük azokat tudományos — azaz lélektani — alapon nyugvó természetes módszerrel, a melynek ismertető jele az egyszerűség, — legfőbb kelléke, hogy a gyermek felfogási körének, a tanító egyéniségének és a tanítandó tárgy terrriészntének megfeleljen. Avatott kezekben kétségkívül a jó módszer az a varázshatalom, ami a tanítási eljárást művészetté magasztositja. Hiszen egy finoman cizellált tanítási óra éppen úgy szárnyaló geniaii- tást, ihletséget kíván, mint bármely más művészi alkotás. A módszer — öntudatosan használva, azaz a tanítási eljárás minden mozzanatát lélektani alapra fektetve — egyszers- mint tudomány is, amely fejlődésre képes és fejlesztésre vár. Különös volna tehát, ha éppen attól idegenkednénk, ami a tanítói munka legsarkalatosabb, legértékesebb részét képezi. Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy az előbbi sorokban kifejezett erős vádat csak külső jelekre alapíthatom. Azt azonban vallom, hogyha valamikor a későbbi nemzedékek művelődés történészei a mai korból fennmaradó adathalmaz bu- várolásába mélyednének, a kincsesbányának vélt tanügyi lapok sokaságából (tisztelet a kivételnek) és a gyűlési referádákból vajmi csekély értékes anyagot tádnának felszínre hozni. Egészen más tekintet alá esik azonban ama körülmény, hogy a mai tanügyi állapotok megrögzitője, a tanügyi sajtó, a mely a közfelfogásnak részben reprodukálja, részben irányítója, vájjon hü képet nyujt-e a való életről ? A közvetlen tapasztalat örvendetesebb adatokkal szolgál, mint a minőket a tanítói gyűlések és szaklapok feltüntetnek. Alkalmunk van évről-évre megfigyelni, hogy a növendékek egyik tanító vezetése alatt főleg kitűnő számolókká, a másik rendszere mellett pompás rajzolókká stb. fejlődnek. Bizonyos tehát, hogy a mai tanítóság módszeresen tanít, sőt a legtöbbjének egy vagy más irányban kitünően beváló specialis fogása is van. Inkább abban van a hiba, hogy eme specialis módszerek rendesen elkallódnak, mert a módszertani kérdések feletti eszmecsere, avagy azoknak irodalmi tárgyalása nem divatos, ami a tanügyre határozott veszteséget jelent. Ennek meggátlása céljából szükségesnek tartom, hogy a tanítóság maradjon birtokon belül. Vagyis tanítói gyűléseinken, szaklapjainkban a filozofálás felé hajló értekezések és cikkezé- sek helyett módszertani kérdéseket tárgyaljunk. Akkor használunk magunknak, mert sikerre vezető alkalmas fogásokat sajátíthatunk el egymástól ; használunk növendékeinknek, mert a tudnivalók könnyed átadása és befogadta- tása által eredeti épségben őrizzük meg tudásvágyukat és végül használunk a tudománynak, mert adatokat szolgáltatunk oly kikristályosodott módszertani elvek megállapításhoz, a melyek örök érvénnyel bírnak.
