Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907-04-25 / 4. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

5

Mi feltétlenül az állami népoktatásnak vagyunk a hívei. A nép: az állam. Az állam oktattassa népének gyermekeit. Ezen jelentés azonban mély bölcsességgel mérlegeli a helyzetet. A vármegyék az államnak a tagjai, szervei. Állami kötelességek teljesítésére hívja föl tehát a vármegyét, mint az állam hatalmas nagy testének egy-egy tagját. Egy testben ugyanaz a vér kering.

A vármegyék most már kötelességeiket megismerik, cselekedni fognak.

Mi pedig örülünk, hogy Szatmárvármegye vezet.

(iyO

A módszer.

Egy érdekes tünetre vagyok bátor felhívni a t. Kartársak figyelmét, ami az utóbbi időben mutatkozó tanügyi fellendülés belső tartalmasságát kétségessé teszi.

Ha nem csalódom, a módszeres tanítás iránti érdeklődés a tanítói közvélemény előtt újabban meglehetősen megcsappant. A külső jelek legalább erre engednek következtetni. Gondolom, másnak is feltűnt, hogy úgy tanítói gyűléseken, mint a szaklapokban a módszertani értekezések száma a minimumra zsugorodott s azok helyét többnyire doktriner jellegű meddő elmeszülemények foglalták el. Ha ezen ferde jelenséggel kapcsolatban a következtetést tovább fűzzük, a látszat szerint napjainkban az iskola belső élete igy festhet: ügyelünk arra, hogy az előirányzott és hetekre porciózott anyagot a rendelkezésünkre álló idő alatt feldolgozzuk és tanítunk bizonyos sorrendet tartva ugyan, de módszer nélkül: ad libitum.

Valamelyes eredményt tényleg el lehet érni minden peda- gogiázás nélkül, csakhogy abban nincs köszönet; mert a gyermek lelkében élő tudásvágyat, amit tappintatos, módszeres eljárással tanulási készséggé lehetett volna fejleszteni, módszernélküli hajszolással véglegesen eltompitjuk. Az ilyen kezelés alól kikerült növendékek oly csömört kapnak az iskolától, hogy azokból jótanuló bajosan válik s az ilyenek a magasabb kultúrára nézve elvesztek.

Hogy a modern tanítóság az elavult, mesterkélt módszereket sutba dobta, azt csak helyeselni lehet, mert az efféle álmo- sitó dolgokat a gyermek természete amúgy sem vette be; de más oldalról azt már túlzásnak, sőt hibának kellene minősítenünk, ha a mai tanítóság a nihil álláspontjára helyezkedve, semmiféle módszert sem kívánna alkalmazni. Ezzel az iskolát gyári műhellyé alacsonyitanók s a tanítói munkát a gimnázista-instruk- tor kontár munkájához tennők hasonlóvá.