Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-03-25 / 3. szám
16 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ egyelőre ötven forintot a keresztfia, huszonöt forintot meg az ikrek részére átad, hogy azt gyiimölcsöztessem. A jóindulatnak ilyen megnyilatkozása mig egyrészről kellemesen lepett meg, ásrészről keserű panaszra fakasztott. El kellett mondanom, hogy én nem azért vagyok földhöz ragadt koldus, mert dorbézoltam, henyéltem, hanem mert szerencsétlenségemre a jobb jövő reményében ragaszkodtam pályámhoz. Nem fogadták el mentségem, rövid látással vádoltak. Ők is egy hajóban eveztek velem, ők is megkóstolták a keserű kenyeret, de hamar rájöttek, hogy itt az előrehaladás útja el van zárva, azért idejekorán változtattak rajta. Az egyik felcsapott diurnistának és lett belőle telekkönyvvezető, a másik beállott közfináncnak s ma fináncbiztos ; az elsőnek régen kétannyinál több a fizetése az enyémnél, a második három annyiért sem cseréli el. Minden tehetségükkel igyekeztek rábeszélni, hogy állásomat itt hagyjam. Szeretném, de nem merek neki vágni a bizonytalannak; aztán meg a korpótlék is kecsegtet és ki tudja, hátha az ifjúsági egylet megszervezéseért is kapok valamit? Különben azzal váltam el a kedves komáimtól, hogy gondolkozom az általuk mondottakon és majd értesítem őket elhatározásomról, miként azt annak idején neked is megírom. Most isten veled, ölel régi barátod N. N. 23-ik levél. Kedves Barátom! Olyan ifjúsági egyesületem van, hogy hét vármegyébe kell párját keresni. Igazán gyönyörködöm benne magam is, hogy milyen pezsdült életet tudtam teremteni e paraszti hadban. Valami nagy nehézséggel a munkám nem járt, mert már a szervezés kezdetén észrevettem, hogy kicsinye, nagyja rendkívül kedveli az ingyen látványosságot s hogy valami ilyennek az egyesület életrejöttével kell lenni, azt jó ösztöne eleve megsúgta. Itt barátom inkább vissza kellett tartani a fiatalságot a beállástól, mint arra buzdítani. Mikor pedig a tettek mezejére léptünk, hát a műlátók serege vett körül. Lázas tevékenységet fejtettem ki, hogy a szent lelkesedés tüze magasan lobogjon. Dalárdát alakítottam és észrevétlenül csömöszöltem beléjük a szebbnél-szebb magyar darabokat és közbe-közbe nehány halotti éneket, hogyha valamelyik ki talá dőlni, hát ezzel is fokozzam az érdeklődést. Aztán, mint opsitos, a katonai gyakorlatok kapcsán a tűzoltó intézményt honosítottam meg. Szavalatokat, felolvasásokat tartottam és végül meghonosítottam a takarékpénztárt. Mindezek után a nyilvánosság előtt is felléptünk, télen bált,
